Ha egy nyelv/library intuitív, akkor nem kell mindig a doksit olvasgatni, ahányszor valami olyat akar a fejlesztő csinálni, amit eddig még nem csinált. Pl. ha az MP3AudioStream osztálynak van egy olyan metódusa, hogy toAACAudioStream, meg egy olyan, hogy toVorbisAudioStream, akkor joggal várom el, hogy ha nekem Flac kell, akkor a metódusnak toFLACAudioStream legyen a neve, ne pl. asFLACAudioStream vagy toFlac vagy toLosslessAudioStream(LosslessFormat.FLAC) vagy FLACAudioStream.fromMP3AudioStream(mp3AudioStream).
A PHP-ban szinte semmilyen nyoma nincs konzisztenciának, se nyelvi, se API szinten. Ezért fejben kell tartani szinte az egész PHP doksit, vagy legalábbis emlékezni, hogy adott függvény valamiben eltér a többitől, ezért meg kell nézni a doksit, hogy mi ez az eltérés. Illetve ha megvan a megfelelő teszt lefedettség, akkor lehet még trial and error módszert is alkalmazni, csak nehogy pont az az eset ne legyen lefedve, ahol a hiba van. Ami egy dinamikusan és gyengén típusos nyelvnél sokkal valószínűbb, mint egy statikusan típusosnál.