Amikor ez történt, kb. 3 éve dolgoztam programozóként. Előző helyen linux környezetben, CVS source control-t használva, főleg vim-mel vagy crisppel szerkesztettünk. ctags-t használtunk. Az egyel korábbi helyen PVCS source control volt, SCO UNIX alatt, xemacs, crisp, ctags.
Szóval ezekhez szoktam hozzá. Keresek valamit, grep. Forrásban van valami szimbólum, meg akarom nézni, hogy hol van deklarálva, Ctrl-], odaugrik. Alt-] visszaugrik (crisp alatt, vim alatt a visszaugrás valami más kód volt, nem emlékszem). Ha tudni akarom, mit ki változtatott, minden ott a verziókövetőben. Syntax highlighting. Több terminál ablak egymás mellett, egyikben szerkesztés, másikban futtatás, harmadikban logok, negyedikben futtatás, ötödikben akármi, ami kell, stb.
Új hely, első nap, mondták, hogy hát, géped az még nincs. Ismerkedj az emberekkel, majd mondjuk, hogy mi van. Nem volt semmi. Megmutatták a csocsó asztalt és kész.
Második nap, gép még nincs, feladat még nincs.
Harmadik nap (vagy negyedik?), gép még nincs, az új főnököm mondta, hogy akkor most megmutatja, hogyan működik ez a rendszer, ami az ő termékük. Üljek le mögé, és nézzem a képernyőjét, ő majd magyaráz.
Egész addig jó volt, amíg azt mutogatta, miket tud a rendszer, mire használják a felhasználók, stb.
De aztán azt mondta: -Na, figyelj, megmutatom, hogyan kell változtatni valamit!
Itt van, látod ez a menü a frontenden, ami mutat három lehetőséget. Megmutatom, hogy tudsz betenni ide egy negyediket.
Megnyitott egy DOS ablakot full screenben. Megnyitott egy norton commandert, és azzal navigálva három-négy helyre belenézve megtalálta végül a listát, ami megjelent a menüben.
NC alatt a beépített szövegszerkesztővel megnyitotta, berírt egy negyedik szöveget.
Mentett, fordított, futtatott. Nincs ott. Fejvakarás.
Próbálkozott pár dologgal, nem ment.
OK, újra NC-ben ide-oda (szigorúan egy DOS ablakban mindent, nem ám azt, hogy egyikben ott a szövegszerkesztő, másikban fordítok). Hosszú keresés után megtalálta a for ciklust, ami feltöltötte a tömböt a listából. Vacakol, nem megy. Nézi, piszkálja, próbálkozik, nem megy.
Pár perc után én a kispadról, félve, mert ugye azt már tudtam, hogy ő itt a C guru, az atyaúristen, a vezető programozó, megkérdeztem, hogy nem lehet-e az a gond, hogy a for ciklusban a MAXVALUES az nem enged háromnál többet.
for ( i=0; i < MAXVALUES; ++i)
Felderül, igen, ez lehetséges.
Elüvölti magát:
- Hé, valaki tudja, hol van definiálva a MAXVALUES?
- Talán az akármi.h
- Vagy a más.h
- Vagy esetleg a foo.h
OK, újra elő az NC, lépdelünk össze-vissza a könyvtárban, verjük az F3-at különféle fájlokon, míg végre találunk egyet, amiben ez szerepel: MAXVALUES=3
-Hé, ki tudja, miért 3 a MAXVALUES?
-Azt hiszem Jóska állította be.
-Szerintem Pista volt, valamit mondott róla két hete.
-Hát, lehet, hogy én voltam, de már nem tudom miért.
-OK, köszi.
Átírta, MAXVALUES=4
Mentés, fordítás, futtatás.
A menüben megjelent a negyedik elem.
Hátrafordul, és elégedett vigyorral mondja: látod, csak ennyi volt, kész. Na, így dolgozunk mi itt.
Én meg arra gondoltam. OK, én itt nem akarok dolgozni.
Ahol a vezető programozó gurunak nem tűnik fel, hogy a for ciklusban ott egy feltétel.
Ahol nincs olyan infrastruktúra, hogy megtaláljam, hol vannak definiálva a változók (vagy akármi),
Ahol nincs komment, dokumentáció, hogy tudjuk, valami miért 3 és nem épp 4
Ahol nincs semmilyen verziókövető rendszer, és így nem lehet tudni, hogy valamit ki és mikor változtatott (és miért).
Ahol erre az egészre elment kb. egy óra, miközben ugyanezt, ugyanilyen problémával az előző helyek bármelyikén kb. 10-15 perc alatt meg lehetett volna mutani egy új embernek, meglepődéssel és nyomozással együtt.
Ahol NC beépített szövegszerkesztőjével dolgoznak az emberek, mindenféle syntax highlight meg automatikus kiegészítések nélkül.
Összefoglalva: felállt a hátamon a szőr az egésztől, tudtam, hogy én itt nem érezném jól magam.