"Nagypénzűnek, vagy megszállottnak (nem tudom mi lenne a jobb szó, igényesnek?) kell lenni ahhoz, hogy megvegyél valamit, amire igazából racionális érvek mentén nincs szükséged? "
Van egy réteg, aki nem magának, a maga igényeire, hanem a szomszédnak öltözik, építkezik, vesz autót. Azért, hogy mások lássák, hogy ki is ő. Sokszor persze meg sem engedheti magának. Nem akkora házat épít, ami elég, kétszer akkorát. Aztán nem tudja télen kifűteni, mert arra már nincs pénze. Nem akkora autót vesz, ami kellene, hanem kétszer akkorát. De azt hitelre (ha már lúd, legyen kövér, svájci frankra).
Hány olyat ismerek, amelyik 2 ember, aztán kergetőzik, bujócskázik egy 400 négyzetméteres házban.... Sírnak, hogy mennyit kell takarítani, fűvet nyírni. Látszik, hogy tök felesleges, de a lelkükben valami azt diktálja, hogy nem lehet ennél lejjebb adni.
Autó dettó. Inkább vesznek egy 5-6 éves, 200 e kilométert (plusz a visszatekerés) futott, lógó motoros, kettőstömegű lendkerékcserés, kötyogó turbós, nagy autót, mint egy új, de kisebbet.
Nekem volt olyan munkatársam (egy maga volt, se kutyája, se macskája), amelyik svájci frankra vett egy "nagy autót" 4 millióért. Egy csomó minden lógott rajta, de nagy volt! Alig tudta törleszteni. 2 év múlva az autó már papíron 6 milliót ért, valós értéke inkább a 2 felé tartott. Sajnos volt egy olyan problémája, hogy nehezen tudta tankolni. Arra már nem nagyon maradt.
Nincs ezzel baj. Akinek ez adja... Csak az állandó sírást ne kelljen hallgatni tőle.
--
trey @ gépház