:) Leírni. Nem egyenlő a megcsinálni kifejezéssel.
Azért létezik a zongoránál kicsit bonyolultabb szerkezet is, amit meg sem próbáltak leírni. Talán csak a Hammond orgona volt egy sikeres próbálkozás, amely olyan elektronikus szerkezet, hogy nagyon mechanikus is. ;) Mi történik, ha meg sem próbálod leírni? Hát fel kell venni a hangját!! Vannak ilyen próbálkozások. Kell hozzá egy bazinagy számológép, aztán hazatalicskázhatod interneten a MÜPA-t, vagy akár a bazilikát Esztergomból! Hogy mennyire igazad van az előadó értékelésével kapcsolatban! Volt kollégám zenéli ezt a darabot. "Véletlenül" az előbbi cégnek a tesztelője. Nem tudom rendesen idelinkelni, ezért nézd meg az INSPIRATIONS->REVIEWS oldalon a "Palace of Arts Budapest Pipe Organ Samples" alatt. Keresd: "Attila Pasztor"! Emberünk digitális hangmérnök, orgonista és orgonakonstruktőr. Többek között belelógott a keze ;) pl. a Bazilika, a Bosnyák téri templom (a MÜPA előtt 1927 óta a legnagyobb magyar építésű orgona) orgonáinak vezérlésébe is. Állandó helye a Batthyány tér volt, de jó néhány évig a Ferenciek terén orgonált (ami az első, vagy második ?? legnagyobb mechanikus orgona az országban). No, ennek függvényében idemásolom mégegyszer, hátha nem nézted még meg: http://hup.hu/node/138660?comments_per_page=9999#comment-1836104
Szóval, mert számodra egy kábelteszt nem életszerű, abszolút nem zárja ki az elmebeteg "hifisták" létét. Aztán ezt az újságot veszik és falják! Én meg hülye vagyok az egészhez! :(
Azért elkezdeném kissé körülményes válaszomat a kérdésedre! ;)
Pár éve vásároltam egy használt lemezjátszót: Dual CS 505-4 - úgy 40 éve lényegi változtatás nélkül gyártják! Van rajta egy tekerentyű, ami a "kúpos hordó" alakú izén tudja változtatni a szíjhajtást. Méghozzá olyan módon, hogy a sebesség +/- fél hangnyit változzon. Hülyék ezek a németek! Nem tudják, hogy a tisztességes lemezjátszó kvarcpontosságú?! - gondoltam. De ha már zenét hallgatunk, akkor van zenei A hang, amit kis kvarcunk 440Hz-nek vél! Aztán kiderül, hogy Bach vagy Vivaldi lejátszásakor más-más normál az az A hang!
Egy kisebb, mondjuk 3000 sípos orgonát 2-3 ember akár egy hétig is hangolgathat! Aztán megváltozik 1 fokkal a templom hőmérsélete és a bronz, ón, ezüst és fasípoknak szétmászik a vezéroszcillátora ;), de mégis szépen szól!
Ízlés egyértelműen létezik. Hallotam olyan véleményt, hogy nem érdekel az átvitel, mert mindig adok rá egy kis basszust - úgy szeretem. A szeánszokon meg leírják, hogy ezzel a konfiggal árnyaltabbak a hegedűk stb. Természetesen igazuk is van.
Azért ide beszúrok egy olyat, ami számomra azonnal megkülönböztethetővé tesz egy Sony és egy Deutsche Grammophon felvételt: A 90-es években a Sony előszeretettel közelmikrofonozott - hogy jól érezd magad - és mindent halljál! Tehát nem pl. műfejjel rögzítették a zenekart, hanem minden hangszerhez raktak egy mikrofont, aztán összekeverték. Ilyet koncerttermben soha nem hallasz, érdesen idegenen szól. De ez is egy próbálkozás.
Ami talán nem teljesen értettél meg a véleményemből: van az akusztika meg az elektronika. Persze amit a legvégén hallgatsz, az egy elektroakusztikai reprodukciós rendszer, mégis szétválasztom a kettőt. Az akusztikai rendszer, ami rezgeti a levegőt, de a fizikai méretek és tulajdonságok miatt nem tudod megváltoztatni. Vannak trükkök, de a szoba dimenziói egyes frekvenciák átvitelét lehetetlenné teszik. Ugyanígy a hangsugárzó méretei kizárnak jó néhány hangot. Bár a füledet át lehet verni, de előbb-utóbb rájössz, hogy guminő van a dologban. ;) Tehát az akusztikai tulajdonságokat lehet optimailizálni és/vagy az ízlésedhez igazítani.
Az elektronika tervezése és megvalósítása is kompromisszumok tömkelege. A HiFi szabvány eredetileg 6300Hz felső haterfrekvenciát írt elő, aztán jött a "húsztól húszig", miközben a jobb erősítők már régen 100kHz-ig optimálisan működnek. Ez vajmi keveset ér, amikor 300kHz-ig észreveheted az eltérést. Ez nem annyit jelent, hogy szuperdenevér lettél, hanem az erősítőrendszer (benne vannak a kábelek is!) 300kHz-en okozott "eltérései" megváltoztatják a számodra hallható tartomány viselkedését. Ez nem hit kérdése, hanem mérhető, számítható. Azért van nagy igazsága az előző HFM cikknek, mert az erősítő paramétereinek mérése és minősítése, a mért adatok hatásának megítélése még mindig gyerekcipőben jár.
Ezek miatt lehet, hogy a 3% torzítású hang kellemesebb, mint a 0,001% torzítású. Nem igazán érdekel az 1kHz frekvencián mért torzítás. "Csak" annyit szeretnék, ha rácsapnak az üstdobra, ha megpengetik a hárfát, az ugyanúgy szóljon, mint a Carnegie Hall-ban! És ez lehetetlen, ezért is van szerepe az ízlésnek.
A kisebb pénzű hifistának egy berendezése van, amit optimalizál. Ha normális (nem hithű), akkot tudja mit szeret hallgatni, és ahhoz választja az eszközöket. Ha Wágnerhez másik kismegszakítót használ, mint a Boney-M-hez, akkor nézeteim szerint nem normális. Jómagam a neutrális megoldások híve vagyok. Ha belépek csukott szemmel a szobába, és rá tudok mutatni a hangszóró membránjára, akkor a rendszer nem optimális. Elég, ha a komplexebb hanganyagra optimális a rendszer, mert akkor az egyszerűbbet is jól jeleníti meg.
Hogyan lehet hangosítani? A CD digitális, azaz 0dB-nél hangosabb anyag nem lehet rajta. Érdekes módon Karajannak ez nem mindig jött össze. ;) Volt egy darab, amit egy adott helyen lehalkítottam, de ennek ellenére a fortissimo más, megegyező jelerősségű - direkt nem hangerejű - felvételhez képest hangosabban szólt! Hogy is van ez? Addig jutottam, hogy a hangosságérzet a 4kHz környéki hangokon múlik. Profi hangmérnökök használják is szépen ezt a jelenséget, pl. amikor az együttes hiányzó összhangját, vagy az énekes silányságát kell elmosni. Kis gyakorlattal azonnal ki lehet szúrni. Feltételezem, hogy Karajan mester ennél az egyszerű definíciónál lényegesen többet tudott kihajtani a zenekarból.