( persicsb | 2015. 04. 07., k – 16:10 )

Ferenc pápát én is bírom.

"hogy csak úgy lehet megélni, ha az ember csal. "
És akkor ne is mondjuk a részeges papokat, a különféle pedofil papokat stb. Az egyház nem veti ki magából azokat, akik nem keresztények. Márpedig az a kereszténység, ahogy a keresztények viselkednek. Ugyanúgy, mint az a kommunizmus, ahogy a kommunisták viselkednek/viselkedtek, és nem az, amit Marx leírt.

"Hogy nem mondjuk, milyen lelkes katolikusok/whateverek vagyunk, és másokat a kárhozat tüzével fenyegetünk, hanem egyszerűen úgy élünk, hogy "öröm legyen nézni", hogy az legyen látható, hogy "jó így élni". "
Ez egy tök szép dolog, de két dolgot ne feledf: azt is bizonyítani kell, hogy a vallás miatt élsz úgy, hogy azt öröm legyen nézni.

Jelenleg ez nem igazán van így. Ha körülnézek, és kiegyensúlyozott, normális családot látok, van köze vallásos, meg nem vallásos is. Ugyanígy, a kiegyensúlyozatlanok között is van vallásos és nem vallásos is. Az, hogy te egy normális családban élsz, ahol öröm élni, az nem azért van, mert vallásos vagy. De ezt pont nem tudják azok megérteni, akik vallásosak lettek és emiatt téríteni kezdenek. Mondjuk a mormon missziók, Jehova tanúi stb.
Ahol az számít sikernek, ha minél több embert megtérítenek a hitre. Rengeteget vonatoztam tavaly, és sokszor ültem térítőkkel egy fülkében/kocsiban. Az volt a mérce arra vonatkozóan, hogy ki a jobb, hogy vasárnap hány keresztelés lesz.
Ennek SEMMI köze a valláshoz, ők még is azt hiszik, hogy ez számít vallásnak, közösségnek, közös hitnek. Az, hogy a keresztelések számával mérik a jóságukat.

Kérdem én, hogy az,a ki mélyen vallásos, mikor szólal fel velük szemben? Ilyet még nem láttam sehol, nagyon érdekes.