Ez a Dunába-lövés simogató, dédelgető, becézgető jelenet a magyar filmgyártás egyik mélypontja szerintem. Mégiscsak undorító, h valaki belemászva a zsidó seggbe, úgy nyalakodjon körbe, mint kismacska a tejfeles tálban. Őszintén szólva, Latinovitsot egyébként sem nagyon kedvelem, mert amikor József Attilát szaval mindig az az érzésem h bár nagyon erőlködik, de nem érti h miről is van szó. Ezzel a jelenettel azonban végképp leírta magát. Az a céda meg szót sem érdemel.