( saxus | 2015. 03. 20., p – 10:02 )

Az a gond, hogy nem vagy kepes absztraktul tekinteni az ember cselekedeteire: most is van verseny, most is van kizsákmányolás, most is van elnyomás, most is van gatlastalansag, es nem a kinai gyarosokrol meg Afrikarol van szó, hanem kicsiben itthon. Kulonbseg annyi egy posztapokaliptikus filmtől a rendelkezésre álló erőforrások relatív bősége.

Ugyanígy hibás az érvelésetek ott is, amikor azzal próbáltok érvelni, hogy nem önös cselekedet az, ha valaki pl. kenyeret ad az éhezőnek. Az ok nagyon egyszerű, nem a személyes motivációt vizsgáljátok. Hisz az, aki másokon segít az amiatt teszi, mert neki jóleső érzés, hogy máson segíthet.

Az, hogy elutasitod ezt, attól még mindenkinek van saját belső motivációi, ami miatt megtesz vagy nem tesz meg valaki valamit. Az alapkérdés meg pont erről szól: adottak számodra erőforrások (lehetőségek), illetve motivációk (amelynek forrása lehet örökölt vagy tanult), illetve helyzetrk. Ezek kontextusában hozol döntések sorozatát cselekedetek megtételére. Na ez a döntésért ki felel?

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™