Ott azért "megbicsaklik" egy kicsit az elmélet, hogy a döntésszabadsága legtöbb embernek erősen korlátozott. Mivel az emberi társadalmak felépítésében lépten nyomon fellelhető sokféle a hierarchia, ezért lesznek akiknek kedvez a sors, és életükben akár 5, (mondom öt...,) az életét meghatározó releváns döntést is hozhat. De lesz akinek 1 vagy kettő alakul. Mert az esetleges rossz döntés hatásait becsületből nem képes évtizedekre kigazdálkodni. Mert esetleg egy újabb, a kedvezőbb helyzetbe kerüléséhez olyan döntést kellene hoznia, amivel másokat, családját, szűkebb közösségét hosszabbtávon is megszívathat.
Erkölcsi szempontból normális döntések meghozatalához, az első tévedés után sok embernek nincs is esélye, azaz inkább mások döntésszabadságának elszenvedője lesz. Egoista szempontú döntéseket sokan hoznak. (lásd. válóperek nagy száma és a csonka családban felnőtt gyerekek, pénzek lenyúlása tekintet nélkül az ellentételezés értékazonosságára, stb.) Lehet, hogy az ilyen döntések is hoznak "sikert a konyhára" a döntéshozó alanyának. De nem mindenki képes ilyen "önbecsülést" érintő döntések meghozatalára. Mert már a neveltetése sem engedi meg.
A társadalomban mindíg marad "luzer" és nem feltétlenül azért mert lusta és értéktelen ember. Mert adott esetben, egyszerűen mások döntéseinek "hierarchiája" számára olyan helyzetet eredményezhet, amelyben a továbbiakban már nincs tényleges döntési szabadsága. (Azt gondolom a döntési szabadságról, hogy legtöbb un. küzdelmes sorsú ember számára csak mese...)