Ez esetben, mivel a módszert kifogásoltad, felmerül a kérdés, h milyen módszer lenne az amit szimpatikusnak találsz arra, h valakit bunkóznak, tahóznak, butáznak, lealacsonyítanak?
A kifogásod azon a téves premisszán nyugszik, miszerint én _valakit_ bunkóztam, tahóztam, butáztam, lealacsonyítottam volna. Ez tényszerűn nem igaz.
Tahó – a mondat.
Bugris – a szóhasználat.
Bunkó – jelzőt szintén nem kötöttem senki személyéhez. Igazából arra akartam ezzel a definíció szerűséggel rámutatni, h szerintem mit takar ez a jelző valójában. Sokan használják szitokszóként anélkül, h belegondolnának a jelentésébe. Ha bele is gondolnak, akkor mondjuk olyasmik jutnak az eszükbe, hogy pl. nem elég iskolázott valaki, vagy nem az etikett szerint viselkedik. Mint láthattad szerintem viszont érzéketlenséget jelent.
Buta szót nem használtam.
Ha tetten is érhető lealacsonyító jelleg az írásomban, az provokatív céllal van benne. Vegye észre a posztoló, hogy a közéletbe manipulációs szándékkal bedobott gumicsontra magát örömmel vetővel meg sem próbálok racionális vitát folytatni. És ha tudom akkor a vitaképtelenségét mutatom ki ahelyett, h ellent mondanék neki.
Ami az "elismert", "elismerés", "elismer" tárgykörében felvetett dolgokat illeti: Ez a sok "+" részedről sajnos magán hordozza annak a fel nem ismerésnek a terhét, h az "elismer" szótározott szó egy ige, míg a mondatban az "elismert" szó szerepel, ami viszont melléknév.
(Megj. engem is terhel felelősség, mert én meg "elismerés" -ről írtam, ami főnév)
De ezt leszámítva továbbra is úgy látom h az "elismert" jelző pozitívan meghatározott. És az "elismert bűnöző" szerkezet egyszerűen tarthatatlan a mondandó szempontjából. Ad abszurdum lehet h létezik olyan kontextus, ahol valaki bűnöző mivolta elismerésre adhat okot, bár elég nehéz ilyet elképzelnem, de h jelen helyzet nem ilyen, az egész biztos.