Ha eltekintünk a Statup-ok üres frázisain, kevés kivételtől eltekintve, maradnak azok a mai, úgymond jól menő világcégek, akik több mint száz éves múlttal rendelkeznek (és nem magyarok).
A világ szerencsésebb oldalán nem államosítottak, rabolták el az emberek vagyonát, amiből generációkon át tudott fejlődni a családinak indult vállalkozás.
Ott van pl. Waldenbuch-ban a Ritter csokigyár. Mai napig a Ritter család a tulajdonosa, és több mint ezer embert foglalkoztatnak. Ez ezer ember egzisztenciáját biztosítja. Nem hiszem, hogy Ritter úr csóró lenne, és az alkalmazottak is szépen meg tudnak élni belőle.
A gondolkodásmódon kellene alapvetően változtatni. A magyar mindig a legokosabb nép volt a Földön, aztán meg lehet nézni azt is, hogy mire vitte vele.
A kártyalapok már rég ki vannak osztva, és a pakli véges lapokból áll. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem Magyarországon, és pláne nem hitelből. Ma céget alapítani egyenlő a halálos ítélettel - hacsak nem számlagyár. Hol a piac? A hazai piacot elfelejtheted, a külföldit úgyszintén, ahhoz minőségi termék kell, 100 éves hátránnyal kicsit nehéz. Ja. és itthon a felvevőpiac is orientálódik a nulla felé, az általános pénzhiány miatt. A vagyonok külföldi cégekben, bankokban, ingatlanokban alszanak, offshore és így tovább.
Vannak ellenpéldák is, csak nagyon rossz az arány.
A második világháborút nem kellett volna bukni, már ott elveszett minden, az ország vagyonát szétlopták. Az aranyfedezet nem termelődik újra magától. Utána jött a 40 és egyhelyben topogás, miközben a nyugat elhúzott mellettünk.
Hátrányunk behozhatatlan.
--
robyboy
"Gondolkozni nehéz, ezért legtöbben ítélnek." - Márai Sándor