( locsemege | 2014. 10. 14., k – 00:43 )

Akkor még egyszer nekifutok. Van a nyugat-európai fogyasztó, meg a magyar. Mindkettőnek van 2 keze, két lába, egy feje, mindkettő testhőmérséklete 36.6 °C, mindkettő disszipál mondjuk 60 W-ot. Tehát az igényeik is várhatóan azonosak. Az egyik sok villamosenergiát használ, a másik keveset. Az egyik megteheti, hogy sokat használjon, a másik nem teheti meg ugyanezt, mert nincs miből. Ezek után jön a magát okosnak gondoló közgazdász, kezében egy viharlámpával, és előáll azzal a reorganizációs felvetéssel, hogy ha emberünk a tökére akasztja a viharlámpát, úgy alacsonyabb lesz éjszaka a villamosenergia felhasználása. és előadja, hogy nézd meg, mikor mennyit fogyasztasz, tudnál te kevesebbet is.

De nem! Ugyanis a csóró eddig is választhatott: ha fogyasztja az energiát, akkor éhen döglik, ha nem, akkor még marad kajára. Ott, ahol van sok elköltendő pénz, ezzel a módszerrel lehet spórolni, de ahol nincs, ott már eddig is spóroltak, kényszerűségből. Ezek után cinikus és érzéketlen valakit azzal cseszegetni, hogy nézegesd a számláidat, tudsz te még abból spórolni. Ja, ha kikötik a szolgáltatást, az a legbiztosabb spórolás.

Az meg a másik, hogy a szolgáltatónak kell a bevétel, ha a spórolás miatt nem hozza a számokat, árat fog emelni. Tehát a polgár nem fog kevesebbet fizetni, csak elviselhetetlenül kényelmetlen lesz az élete.

Ezért írtam, hogy lehet ott spórolni, ahol van miből. Az emberi igények azonosak, mégis a nugat-európai sokkal többet fogyaszt. Ebből az következik, hogy ő pazarol, neki kell spórolnia. Nálunk már spórolás van - az most mindegy, hogy kényszerből -, tehát már nincs hova. Szóval nem kell azon meglepődni, hogy semmi sem történt az okos mérők felszerelésének hatására. Nálam sem lenne változás, mert én is csak annyit fogyasztok, ami valóban az igényem.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE