Nagy része jogos annak, amit írsz, de... :)
A közösségi média mint olyan alapvetően nem az ördögtől való. Amire én használom, az a nevemen és a fényképemen kívül nem igazán kíván személyes adatot. Jó, persze, LinkedIn-nél az előző munkahelyek még talán számíthatnak ilyennek, de arról az állam amúgy is tud (ha más nem, az adóhivatal), emiatt valóban nem érdemes aggódni. Persze aki válogatás nélkül kiír mindent a netre, az meg is érdemli.
A Facebookról is ugyanaz a véleményem. Ahhoz, hogy üzenetet írjak az ismerőseimnek (kb. erre használom), nem kell, hogy megadjak a nevemen kívül bármit. Nem kötelező posztolni és lájkolgatni. Érzékeny témákat pedig amúgy sem illik ott megbeszélni.
> Amikor kapcsolati hálóról beszéltem, akkor valódira, élőre gondoltam
Értem én, de a három példámból egy még így is megállja a helyét. Amúgy nem gondolom azt, hogy a virtuális kapcsolatok (ha más nem, ebben az iparban) ne lennének sokkal jobbak, mint a semmi: ahogy mondtam is, tucatszámra kaptam az ajánlatokat cégektől LinkedIn-en, idegenektől.
Még azt is elfogadom, hogy fiatalokat szívesebben foglalkoztatnak, de ezt sem gondolom kizáró oknak. Ha egy csomót dolgoztál a szakmádban, akkor esélyes, hogy a fiataloknál többet (illene) tudnod, ami versenyelőny lehet. (Ez persze nem szükségszerű, lehet segget mereszteni is, ezt a fiatalok is előszeretettel csinálják egyetem alatt, hogy aztán meglepődjenek pályakezdőként.)
Én elég sok dolgot meg tudok érteni, meg nem lehet mindenkinek szerencséje, de a kifogásokra (nem a te posztodra gondolok, hanem az időről időre - a hupon is - felbukkanó sírásokra) allergiás vagyok. :)