A lehetőségek hiányát aláírom, ilyen tényleg előfordul, de 2014-ben a kapcsolati háló hiányára hivatkozni, főleg az informatikában, hááát...
A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.
Amikor LinkedIn-en átírtam a profilom munkahelyváltáskor, és a sok recruiter megszagolta, hogy munkanélküli vagyok (most jut eszembe, még mindig nem írtam be az új helyet), két nap alatt kaptam vagy 20 ajánlatot. Ennek kb. fele meglepően jó. Ja, hogy ezért ott kell lenni LinkedIn-en, és mondjuk havonta negyed órát rá kell szánni a profilod karbantartására? Hát igen.
Amikor Twitteren kiírtam, hogy érdekelne ez és ez a technológia, szívesen megtanulnám, a sok random követő összedobott 2-3 junior pozíciót (bár ekkor nem kerestem állást), és egy tanfolyamot, amire mehettem volna ingyen. (Csak hát külföldön volt, és a heti egyszeri utazgatás nem fért volna bele...) Ja, hogy napi 5 percet rá kell szánni a Twitterre ahhoz, hogy elkezdjen dolgozni helyetted? Hát igen. Nem túl rég kaptam rá (újra) a twitterezésre, _napi_ 10-20 új követőt szerzek, ennek kb. 80%-a releváns, tehát informatikusként dolgozik, vagy recruiterként informatikai cégnél.
Múltkor feliratkoztam a meetup.com-ra. Semmit nem csináltam, csak kitöltöttem a profilomon, hogy mi érdekel. Azóta minden másnap kapok egy emailt, hogy figyu, itt egy meetup, ez érdekelni fog. Ahol hasonló érdeklődésű emberekkel lehet ismerkedni, kapcsolatot építeni. Ja, hogy ezekre el kell járni, és szimpatikusnak, vagy legalább elviselhető személyiségnek kell lenni? Hát igen.
Lehet hivatkozni arra, hogy nincs kapcsolati hálód? Lehet. Csak hülyeség. Vagy lustaság. De persze általában ugyanezek az emberek szerint hülyeség a LinkedIn, a Twitter, meg aztán ki a f*aszom akar munkáról beszélgetni egy péntek estén? Hát ne má'. De. Így működik.