Az a helyzet, h a genetikailag determinált vélemény nem vitaképes. Ezért a magam részéről vele nem, legfeljebb róla vitázom. Szimpatikus, ahogy próbálod csitítani a kedélyeket, de láthatod, hogy az illető nem képes leállni, nem bírja ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. Pedig már tényleg ciki amit művel. Térdig összefosta már magát ebben a topikban a frusztrációival, és most még így szaros gatyában, messziről bűzölve, tovább erőlködve egyre csak ront a helyzetén.
A kérdés számomra, h valóban a cohen-gén által válik ilyenné az Ember?
Persze belátom, hogy logikailag tarthatatlan ez az általánosítás, azonban tapasztalatilag mégiscsak erősen kondicionált. És nem csak tapasztalatilag, Arany J. is ezt a kérdést feszegeti Örök zsidó-ban, melyben jegyzett szimptómák akár hasznos útmutatóként is szolgálhatnak azon pszichológus számára aki a jelölt helyzetén segíteni próbál.
Akárhogy is, remélem egyetértesz velem, hogy legjobb az lenne, ha az illető befejezné a nem illő, és pláne ide [a hupra] nem illő acsarkodásait és gatyát váltana!