Szerintem túlértékeled a tanulás, a társadalom szerepét, és alulértékeled az ösztönökét.
Talán erre jó példa azok, akik egyéb örömforrás hiányában akkor is esznek, amikor ez a kinézetük, az egészségük rovására megy. Nem azért eszik, mert a társadalom szerint dagadt disznónak jó lenni, hanem azért, mert örömét leli benne. Alapjában véve éhes.
Ha fiatalon megnézel egy ellenkező neműt, akkor is kívánni fogod, ha épp a sötét középkorban élsz, meg akkor is, ha társadalmilag elfogadottabb a közeledés, a vágyak megélése. A virágnak megtiltani nem lehet.
A gond szerintem nem ezzel van. Továbbra is az a probléma, hogy hiába megengedő a társadalom, mégsem talál egymásra férfi és nő. Azért nem, mert hiányos az önismerete. Vagy saját magát becsüli le - nem vagyok elég jó hozzá -, vagy túlértékeli - én azzal a girnyóval? Soha! -, valamint az emberismerete is. Meg gátlásai vannak, fél a visszautasítástól, a kudarc miatt lúzernek érzi magát, amit viszont már nem tolerál a társadalmunk.
Tehát abban igazad van szerintem is, hogy ebben van tanult rész, társadalmilag determinált, de az nem arról szól, mennyire érték, vagy sem a szexualitás - ezt ugyanis az egyén dönti el vérmérséklete szerint -, hanem sokkal inkább a társas kapcsolatok kialakításához szükséges viselkedésminták, az önismeret, az emberismeret azok, amelyek hiányosak, nem megtanultak.
Ezen sokat ront, ha nemileg szeparált közösségekben nő fel egy fiatal. Nem feltétlen szigorú vallásos nevelésre gondolok, de például egy műszaki szakközépiskolában szinte csak fiú tanulók vannak, egy egészségügyi szakiskolában szinte csak lányok. Nem jó az, ha nem tanulnak meg természetesen viselkedni a másik nem előtt, ráadásul az ébredező vágyaik miatt különösen kellemetlen ez, jobbak a vegyes közösségek.
Szigorúan szerintem. :)
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE