( Zahy | 2014. 05. 18., v – 23:23 )

Zeller! Fordítva ülsz a lovon (sőt, hogy stílusos legyek, szembe mégy a forgalommal) :

> Elvileg az elsőbbséget úgy is ki lehet követelni

Tévedés. Az elsőbbséget nem kell kikövetelni, hanem a másiknak meg kell adnia. Én meg - ezek után (esetleg egyértelmű utalással előtte) - lemondhatok róla. Szerintem többek között erre akartak utalni arra, hogy a Rákóczin állj meg (de legalábbis jelentősen lassíts) az összes keresztutcánál, hisz ugyan elsőbbséged van, de mi van, ha nem adják meg.
Ha megyek határozottan a zebra felé mert át akarok kelni, akkor abban a pillanatban hogy leléptem a járdáról, nekem *JÁR* az elsőbbség, amiről lemondhatok. Nem kikövetelem, azt nekem törvényileg adták.
Ha egyenesen tekerek át a kijelölt "bringazebrán", akkor a kanyarodóval szemben elsőbbségem van, amit őneki kutya kötelessége megadni. Nem én erőszakolom / követelem ki, hanem ezt azok a felkentek adták nekem, akik a KRESZ jelenlegi változatát elfogadták, lévén abban szerepel a kitétel, hogy nekem *van* elsőbbségem a kanyarodóval szemen.

(És személyes véleményem, hogy ha az autósok nem akarnák megfélemlíteni a gyalogosokat/kerékpárosokat (általánosságban: a nagyobbal közlekedők a kisebbel közlekedőket), sokkal hamarabb eljutnánk odáig, hogy a gyalogos olyankor indul el, amikor a távolság alapján valóban elég lenne levennem a lában a pedálról; és a kerékpáros se harcolna az első autóval a jogos előnyéért, hanem elég lenne a második jármű által megadott elsőbbség az áthaladáshoz. De noha az is egyértelműen le van írva, hogy nem lehet egyszerre több járművel szemben lemondani az elsőbbségről, ha véletlenül nem akarom fékcsikorgatásra késztetni az autót és átengedem magam előtt, akkor fél kilométernyi autós gondolja azt, hogy aznap én már nem is akarok átmenni, a kocsisorban és benzingőzben gyönyörködés kedvéért álltam oda. Én ezért hajtok igen határozottan. (Aztán ha rajtam múlik, megállok, mielőtt kivasal. Kaptam már csúnya pillantásokat olyanoktól, akik kénytelenek voltak megállni; és mások meg tőlem, amikor végül én engedtem, és mehetett ő szabáytalanul.)