Aki a segédváltozó vs. goto témakört általánosságban meg akarja válaszolni, az nem ért hozzá.
A segédváltozó általában szebb, jobban olvasható, könnyebben áttekinthető kódot eredményez. Cserébe több prociidőt és memóriát igényel. Ha egy fél óra futásidejű program végrehajtása során egyszer jut arra az ágra, ahol ezt végre kell hajtani, akkor ez a jobb megoldás.
A gogo általában átláthatatlanabb, error-prone-abb (hogy mondják ezt magyarul?) kódhoz vezet. Cserébe kevesebb prociidő és memória kell neki. Ha a fél óra futásidejű program az idő nagy részét abban a ciklusban tölti, ahol ezt kell végrehajtogatnia, akkor a goto a jobb megoldás, mert ha nem goto lenne, akkor lehet, hogy fél óra helyett 35 perc lenne a futásidő.
Általában viszont mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy a teljesítmény a szűk keresztmetszet, érdemesebb a segédváltozós megoldást alkalmazni. Ennek az oka, hogy ha a teljesítmény nem gond (és nem szokott az lenni, illetve nem ilyesmik miatt szokott az lenni), akkor mindenképpen érdemesebb a szebb, módosíthatóbb, refaktorálhatóbb stb. - jobb programozói élményt nyújtó módszert választani.