Kavicsot dobok az állóvízbe, félő, sokan nekem esnek majd. Nem baj.
Szóval az van, hogy lehet arról okoskodni, hogy helytelenül dönt a nép, elszúrja a pénzügyeit, nem a számláit fizeti ki, hanem beáll az alkoholtól az egész család, mint gerely. Jó. Csak a dolog úgy áll, ezt olyan valaki mondja, aki egy elfogadható életszínvonalon él, talán közelebb az önmegvalósításhoz, mint a fiziológiai szükségletek kielégítéséhez. Éppen ezért szemforgató és cinikus pálcát törni olyan emberek cselkedetei, élete fölött, akik beragadtak abba az idegeket és testet, egészséget felörlő, fizikai túlélésért zajló küzdelembe a fiziológiai szükségletek kielégítésének szintjén, amelyből számukra nincs kiút.
Ha egy ilyen ember sorsjegyen nyer 1e5 Ft-ot, az miért fizetné be a számláit? Úgy fogja megélni, hogy nem kap érte cserébe semmit. És valóban: egy hónapig nem fogják zaklatni a szolgáltatók, utána viszont megint. Ugyanakkor nem evett, nem ivott egy jót évek óta, nem volt új cipője, csinos ruhája talán soha.
Ha ez a blog csak egy picivel több empátiával íródott volna, talán a szerző maga is rájön, ebben az esetben bizony racionális döntés jobb borokat ízlelni, s egy picit örülni az életnek.
Lehet mondani, hogy az ő hibájuk, hogy ide jutottak. Biztos ez? Nem lehet, hogy a társadalmunk mocskosul önző, és kirekeszt mindenkit, aki nem üt meg egy általa elvárt minimumot, ami nem is olyan kevés? Nem lehet, hogy van valami probléma a kapitalista piacgazdasággal, annak fenntarthatóságával? Vajon normális-e az, hogy olyan társadalmat építettünk, amelyben egy átlagos képességű ember jó eséllyel lesz munkanélküli? Rendjén van-e az, hogy akik dolgoznak, azok szétesnek a munkától, lényegében nincs idejük élni, míg másoknak nincs lehetőségük munkát végezni, s annak ellenértékét megkapni? Stresszt okoz a döntés: szaporodni, vagy megtartani a megélhetést biztosító munkahelyet?
Szerintem, az a család, amelyik elitta azt a 100e3 Ft-ot, helyesen tette. Volt egy boldog hetük az életben. Ennyi jutott, de egyébként ennyi sem lett volna.
Ha nincs rendben az életed, fázol, kiéhezett vagy, akkor nem a pénzügyi tanácsadót meg a bankot keresed fel, hanem magadra rántod a pokrócot, eszel, iszol, tisztálkodsz, szeretkezel. A pénzügyi jótanácsokra térjünk vissza akkor, ha amúgy minden rendben, s keletkezett némi anyagi felesleged, tartalékod.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE