Nem standard felhasználóként gondolkodsz, ez látszik abból, hogy a) tudod mi az a parancssor és b) még használni is mernéd :) És ez itt a gond.
A desktop disztrókat felhasználóknak készítik. Akiknek tényleg az kell, hogy ha bekötöm az USB pendrive-ot, akkor dobjon fel egy ablakot, hogy mit akarok vele kezdeni - ehhez viszont (pont azért, hogy cserélgethetőek legyenek az építőelemek) kell (esetünkben) a KDE4 Solid (HW absztrakciós réteg), aminek kell a udisks/udev (vagy HAL), amiknek egy D-Bus... (aztán persze a mountkor azt hiszem be van drótozva a PolicyKit is, aminek megint kell egy d-bus...)
És lehet mondani, hogy ezek mind felesleges, mert pl. a disztró gyári policyját [engedje felcsatolni] úgysem akarod módosítani, vagy egyáltalán úgysem használsz pendrive-ot, mert a gigabit ethernet gyorsabb stb. Valószínűleg igazad is van, hogy NEKED ezekre nincs szükséged, viszont a többség usernek igen.
A szövegszerkesztő teljesen jogos (bár én még sarkítanám, rengetegen írógépként használják, úgyhogy nem csak 10 év :) ), viszont - és ezt mindkét oldal javára el kell ismerni - az elmúlt 10 évben mindkét nagy (és a rengeteg kicsi) office csomagon rengeteget optimalizáltak is.
Szerk.: Plusz egy megjegyzés. KDE-nél a testreszabhatóság nagyon jó lefelé skálázódást is jelent. Egy stock openSUSE-n az Amarok a gyári beállításaival indítás után képes volt akár 200+ mega ramot megzabálni, a felület testreszabásával és a felesleges plug-inek (pl. olyan médialejátszók támogatása, amiket garantáltan nem fogok a gépbe kötni, merthogy nincsenek nekem, a dalszövegek automatikus letöltése aminek semmi értelme nincs egy ikonként futó alkalmazásnál) kikapcsolásával ez most nálam 30 mega.
BlackY