Könnyen kezelhető: ha bejön a rendszer, látod, hogy mi hol van, mi micsoda, mi mért van és a lehető legkevesebb problémával, energiabefektetéssel tudod a rendszert használni, beállítani arra, amire szeretnéd.
A KDE systemsettingben csak a beállítások egy része található meg. Még az sem biztos, hogy tényleg jól rendezett, max elfogadható. A programok esetén is nem egyszer az a probléma, hogy olyan dolgok vannak előtérbe, amit alig vagy egyáltalán nem használunk. Miközben amire nagyon szükség lenne, az valahol el van dugva vagy nem elérhető.
A "szükséges dolgok automatikus elvégzése" alatt olyasmire gondolok, mint az usb-re dugott eszközt felismeri azonnal, de ez csak egy példa.
Az én tapasztalatom az, hogy az összetákolt rendszerek és programok futása közben szükségtelenül fogyasztanak bizonyos értékű erőforrásokat. Én még 1 GB-ot is nagyon soknak tartom. Ha valóban csak a számodra szükséges dolgok futnak, akkor fele annyi memóriára se lenne szükség, sokkal gyorsabban töltődnének be a programok, kisebb várakozási időt tapasztalnál nem egy eseten.
Igen főleg a Microsoftban lelhető fel az az arrogancia, hogy ők biztosan tudják, hogy mi kell a felhasználóaknak és ezt a rendszerbe is beépítik. A linux ennél sokkal több lehetőséget biztosít. Az van, hogy választhatsz kész megoldások közül azt, ami jobban tetszik. De te magad a rendszer mélyebb alakításával méginkább olyan rendszert birtokolhatsz, ami a te igényeidet a lehető legjobban szolgálja ki. Ezért volt mindig is olyan népszerű a parancssoros és programozási megoldások, mert azáltal tényleg olyanná vált a rendszerünk, amilyenné akartuk. Persze van aki alapoktól építi fel a számára megfelelőnek egy linux rendszert, ami talán az egyik legnagyobb szabadságot is magába hordozza.