Káros vagy nem, nem érdekes. A lényeg az, hogy az emberek, bele értve az iskolás korúakat is, rá fognak cuppanni. Az oktatás nyilván dacolni fog vele, ideig-óráig tiltani lesznek kénytelenek. A mai tanmenetbe ugyanis nem fér bele, hogy valaki bármikor bármit megnézhet órán, dolgozat közben, vagy akár sugdolózás nélkül kommunikálnak. De a telefon és a szemüveg csak kezdeti lépcsőfokok. Idővel felváltják a teljesen testbe épített eszközök. Az oktatásnak ezeket a változásokat követnie kell, hiszen már nem emberek, hanem ember-gép keverékek fognak a padokban ülni az igen közeli jövőben. Az oktatásnak át kell állnia a lexikális és egyszerűbb algebrai feladatokról a megértés és megoldás orientáltságra.
De nem csak a mai okos telefonok megfelelői lesznek belénk építve. A hirtelen szívleállás és szívinfarktus már most sem kéne, hogy halált okozzon, mégis vezető szerepük van a korai halálozásokban. Tömegesen meg fognak jelenni ezek az eszközök, olcsó hétköznapi művelet lesz ezek behelyezése. Ugyanígy a beépített gyógyszeradagolók. Ezeket mind mi is látni fogjuk és csak hüledezünk, mekkora veszélyforrások is ezek.
Elérkeztünk egy olyan pillanatba, amikor az eddigi hús-vér emberek lassan átadják a helyüket első körben egy vegyes ember-gép lénynek. Kicsi, lényegtelennek tűnő lépések sorozata ez a folyamat, az eszközhasználat hajnala, az ipari forradalom és a telefonok mind olyan lépcsőfokok ezen az úton, amiket már meg is léptünk. A Google Search már ma is a problémamegoldó gondolkodásunk szerves része, a Wikipedia a tudástárunk fontos építőköve. Ezek fogják a billentyűzet és képernyőnél természetesebb illesztőkön keresztül kiegészíteni a tudatunkat.
De menjünk egy kicsit túl a 21. századon! Itt van körülöttünk a naprendszer, a galaxisunk és az egész univerzum. Ezeket utódainknak megpróbálják majd meghódítani. De pl. Chris Hadfield víztől és könnytől megvakulós példája (http://youtu.be/MgJTNM0PMVQ) is mutatja, hogy a hús-vér ember nem való az űrbe. És a Marsig sem tudunk épelméjűen eljutni (http://youtu.be/cyd6cSiAUKw). Ha újra bolygóra érünk, rongybabák leszünk (http://youtu.be/GinfVdtWI3k). Tehát azok a lények, akik benépesítik majd a Földön kívüli világot, vagy valami hatalmas felfedezést fognak tenni, vagy nem fognak hasonlítani az őseikre, azaz ránk (pl. egy kis utazás kedvéért tízezer évre egyszerűen felfüggesztik magukat, ahogy mi aludni küldünk egy laptopot).
Mindenesetre a gépiesülés magával von olyan következményeket, mint élet közbeni radikális átalakulás, ami megkérdőjelezi az eddigi evolúciós eszközöket, amelynek része maga a halál is. Pl. gyors helyváltoztatáshoz nem kell generációk során átalakulnia az izomzatunknak, hanem be kell huppanni az autónkba. Ez a gepárdnak bele telt pár generációjába, mégsem tart ott, ahol az ember. De ha nincs halál, mi lesz a szaporodással, a vágyakkal? Na, ezt most nem fogom megválaszolni.