Elég hibás, hogy úgy gondolod, tudhatod az életed végét. Nem tudhatod. Hiába próbálsz, mindig a biztonságos oldalon maradni, az élet nem ilyen. Óvatoskodással, feláldozhatsz 20-30-40 évet, csak azért, hogy minél tovább húzhasd és egyszer csak jön egy részeg sofőr, vagy kidőlő fa, egy rosszul összerakott gép és 3 másodperc alatt halott vagy.
Az első és legfontosabb dolog, ha szembekerülsz a halállal, úgy kerülj, hogy boldog legyél azokért amik megadatottak neked, a sikerek amiket megéltél és a kudarcok amiket túléltél. Ne pedig azért keseregj amit elhalasztasz, amit nem érhetsz el a végzet miatt. Ez kicsinyes, kapzsi gondolkodásra vall, mert annak kell az életben örülni ami van és nem azért vágyni, amit nem érünk el.
A bónusz pedig, hogy mindig legyen nálad rum és szivar. Ha minden kötél szakad, legalább bulizz egy jót Shamedi báróval és ha mázlid van, az öreg elfelejti megásni a sírodat.
Saját tapasztalat, hogy kellenek az ember életében az igazán befosatós, halálközeli dolgok, mert rendbe teszi a dolgokat ott fenn fejben. És kevés katartikusabb élményt tudok annál, mikor rájössz, hogy lepacsiztál a halállal és túlélted.
A másik dolog, hogy a jelenben élj. Ne keseregj a múlton, az elszalasztott lehetőségeken és ne vágyj a számodra elérhetetlen jövő után. A mát kell megélni azt élvezni amit az ad, még ha csak annyit is, hogy egy jót trollkodhatsz a neten.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "