Szerette csinálni, ezért csinálta.
Annyira szerette, hogy a kockázatokat másként látta, mint sokan.
Emiatt elvennéd a jogát, hogy gyermekeket nemzzen a világra, mert "annak minek a család"?
Most akkor ki a pökhendi?
Attól, mert nekem fontos valami, és annyira vonz, hogy az életemet is adnám érte, még megpróbálhatom másban is örömömet lelni. Ha csak folyton hegyen élt volna, hegyi remeteként, az elfogadható lenne számodra, mert hajrá. De ha imádott a hegyen lenni, ellenben ez nem elégítette ki, nem érezte teljesnek az életét, és családot vállalt, hogy teljessé tehesse azt, akkor már elítéled.
Furcsa/szomorkás/savanykás életet idealizálsz.
Zsolt karizmatikus ember (volt), kicsit pökhendi, kicsit öntelt, de nagy szívű, és példamutató is egyben. Sajnos tényleg néha rosszul mérte fel a kockázatokat, aminek nem csak saját maga, de mások is kárát látták, de azt hiszem, messze sokkal rosszabb "szürke, unalmas" emberek járnak nap mint nap mellettünk az utcán, akikben sokkal több a rosszindulat, és sokkal kevesebb a segítő szándék, mint benne volt.
Voltál egyáltalán valaha hegyen, vagy bármely más, kiélezett, nehezen megjósolható kimenetelű helyzetben? Van fogalmad róla, miről beszélsz? Kötve hiszem...
Nekem csak az utolsó beszélgetés vége jut eszembe, amit láttam vele.
A végén azt mondta: elege van belőle, hogy folyton azt kérdezik tőle, miért csinálja.
A focistát, a sakkozót, és a bélyeggyűjtőt soha senki nem faggatja, mi a francért csinálja. Ő ezt szereti csinálni, ezért megy a hegyre. Azt érzi, ezt kell csinálnia.
Lelke rajta. Ha úgy van, nyugodjon békében.