A finn azért elég rossz példa. Az állítólagos finn nyelvrokonságunkat például maguk a finnek is tagadják. Igen kevés közös szón alapul ez a nyelvrokonság. Nagyjából annyi közös szavunk van a finnekkel, mint az angoloknak a kínaiakkal.
Nem a szavak szintjén, hanem a nyelvtan logikájában, ill. a hangzók, intonálás környékén vannak hasonlóságok. Pl. ha külföldön a hátad mögött finnek beszélgetnek, és félfüllel meghallod, azt fogod hinni, hogy magyarul beszélgetnek. Elkezdesz odafigyelni, és megdöbbenve észleled, hogy egy szót sem értesz belőle. De _mintha_ magyarul beszélnének, csak a szavak nem stimmelnek. Ezt egyetlen más nyelvvel sem fogod észlelni, mivel annyira mások a hangzók más nyelveken.
Az átlagos olasz ugyanúgy nem fog tudni rendesen (= igen erős középszinten) megtanulni évek alatt se spanyolul, ahogy magyarul se (főleg, mert a motiváció is sokszor hiányzik). Az első lépcső kétségtelenül alacsonyabb a spanyol felé, de az erős középszinten már tudni kell a kifejezéseket, szóösszetételeket is, amik nemhogy spanyol-olasz viszonylatban eltérnek, de pl. cseh-szlovák, szerb-horvát, vagy ad abszurdum északolasz-délolasz viszonylatban is. Ezen felül sok szó hiába létezik mindkét nyelven, ha a jelentéstartalma nem pont ugyanaz.
Igen, az angol valóban fontos, ezt nem tagadom. Ezért kellene valahogy javítani az oktatásán.
Idő, idő, idő. Heti 20 óra a suliban, plusz mondjuk napi 2-3-4 óra otthoni munkával fiatalon szinte bármilyen nyelvet meg lehet tanulni egy tanév alatt egy jó közepes szinten. Heti 2-4 órában, otthoni ~0 óra hozzárakott energiával 8 év alatt se tanulsz meg semmit. Ez mind a kettő saját tapasztalat...