Elsőbálozó koromban ez úgy volt, hogy az ember kiszúrta magának a neki tetsző ablakkezelőt, és ha az alapból nem teljesítette az elvártakat, akkor igyekezett utánajárni/kitalálni, hogy milyen szép/csúnya hekkel (a.k.a: gányolás) tudja mégis háziasítani; ha ez nem járt eredménnyel, akkor kiszúrt egy-két másik ablakkezelőt, és amikor a privát listájának eredménytelenül ért a végére, akkor kezdett el puffogni.
Ma a puffogással kezdünk.
Sic transit.