Nem az a baj, hogy sokat kell gépelni... az a baj, szar olvasni is. A sokat kell gépelni nyelvekkel mindig az a baj, hogy teleszemetelik a képernyőt, és bárhogy tömöríted őket, alapvetően akkor is felesleges infók garmadája van bennük, amiket egyszerűen ki kéne venni.
A DTD tulképp semmi értelmeset nem mond, az XSD pedig szép gondolat, de a vegyes dokumentumok a gyakorlatban nem működnek. Az XSLT-t én szerettem, jó ötlet, de a gyakorlatban igen nehézkes a kezelése.
A dokumentumleírásra alapvetően jó a HTML, amíg nem akarsz semmiféle adatleírással szórakozni. Az adatokat pedig JSON-ba küldik át, ami programprotokol, és fel van hozzá építve egy objektummodell a modern rendszerekben.
Van az XML-nek helye, mindenféle szakdokumentumokban, szakkatalógusokban: jogi szövegek, könyvtárak, tudomisén. Mindenhol, ahol komplex összefüggéseket kell dokumentumszerűen eltárolni.
De nagy mennyiségű / gyors adattranszferre alkalmatlan (sehogy nem tűnik el belőle véglegesen a sok felesleges szemét), az adatmegjelenítést pedig mind emberi, mint gépi szempontból hatékonyabb programmatikusan megoldani.