"Szerintem silány és sokszínűtlen egy olyan nyelv, ahol egyetlen 3 betűs szó 19 különböző dolgot jelent a saját értelmező szótáruk helyett, nem igaz, hogy nem lehetne finomítani a szavakat..."
A magyar se jobb :)
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli õket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következõ párbeszéd alakul ki:
– Baszod, mi?
– Á!
– Át akarsz baszni, mi?
– Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg!
– Ez bebaszott!
– Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!—-
- Lefeküdtél vele, mi?
– Á!
– Becsapsz, mi?
– Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el!
– Ez aztán a váratlan fordulat!
– Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtõl sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejezõ, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a “baszik baszni” fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merõben más értelmet nyer a kifejezés! (“Baszik baszni” = “Nem hajlandó szeretkezni”, de “Baszni baszik” = “Nemi életet él ugyan… ” [és úgy folytatódhatna például: "... csak épp nem énvelem"] Micsoda különbség!)”
http://www.urbanlegends.hu/2012/01/basznam-baszod-nem-gretsy-a-nyelvi-p…