Írtam nem egy kódolási szabványt, normális szerkesztővel és programozóval nincs gond a betartásával. A lyukkártya miatt kényszerű folytatólagos sor (hint: Fortran) baromi rég kiment a divatból...
Ha valaki nem tud olvasható kódot írni, akkor az NE kódoljon olyan környezetben, ahol az általa leírtakat másoknak elfogadható időn belül kell tudni értelmezni/használni/továbbfejleszteni, ilyen egyszerű.
Elég egyszer olyan szerkesztőből menteni a python forrást, ami másképp kezeli a tabulálást, pl. n darab szóközt tab-bal helyettesít vagy viszont... Nem csak az olvashatóság megy a kukába, hanem a működés is. Vagy nem?