"Hát, az egykulcsosadó beleillik a képbe.
Mert ugye, ha a magas jövedelmeket szétosztod a munkanélküliek seregei között, végeredményképpen mindenki csak vietnámi csirkét fog tudni kajálni, de már egy szoba kifestésére nem fognak festőt hívni, azt lesz egy csomó munkanélküli szobafestőd."
Az egykulcsossal nem az elv a baj, hanem a megvalósítás.
A legkisebb jövedelműek bére csökkent, pedig ők jellemzően az egészet itthon költik el, és arányaiban a legtöbb magyar terméket ők veszik. A jobban keresők (bruttó 300 környékén) körében kerekítési hiba körüli volt a változás, ettől nagy hatást nem lehet várni.
A munkavállaló legjobban fizetett 1%-a (vagy kevesebb) nyert ezen igazán, csak ezzel az a probléma, hogy ők nem fognak többször étterembe vagy fodrászhoz menni, mert eddig is annyit mentek, amennyit akartak. Ők vagy hitelt törlesztenek vagy drága importterméket vesznek (lecserélik az autót), vagy elutazgatják, jellemzően persze külföldön. Vagy befektetik, de az mnyp buli után csakis külföldön ha van eszük.
Miközben ezzel ütöttek egy 500 milliárdos lyukat a költségvetésen. (A gyerekek utáni adókedvezmény belekeverése miatt átláthatatlan, illetve az szerintem inkább szocpol, szóval azt nem veszem bele.)
Na ez a baj az egykulcsossal...
"Nem vagyok egykulcsosadó fan, de a felső kulcsnak legalább évi 15 millió bruttónál kellene lennie ahhoz, hogy ne gondolkozzanak saját kézi festésen, hanem hívják az iparost."
Bajnai valami ilyesmit tervezett, ha jól emlékszem. (Bár nyilván csak elméletben, mert biztosan tudta, hogy nem ő lesz a min.e.)
De már 2010-ben is évi 5 milla fölött lépett be a második kulcs (igaz félszuperbruttó 5 milla), szóval az adózók 90%-a számára gyakorlatilag egykulcsos volt.