( locsemege | 2012. 01. 07., szo – 19:47 )

Azért nem látom a vitánk értelmét mert egyfelől elbeszélünk egymás mellett, hiszen más fundamentumokról tesszük az állításainkat, másfelől már elmondtuk, mit, s hogyan látunk.

Én úgy látom, inkább az önző individualizmusban látod a megoldást, én viszont a kooperációban. Mondok erre példát. Lehet azt csinálni, hogy küzdj, lásd el magad, aki erre nem képes, az dögöljön meg. Aztán, amikor beteg leszel, baleset ér, akkor szépen meghalsz, így jártál.

Ezzel szemben én azt mondom, amikor jók a lehetőségeim, akkor ellátom magam, ezen kívül adok a közösbe szolidaritási alapon, hogy akik bajban vannak, azokon segítsek. Cserébe elvárom, remélem, hogy amikor megbetegszem, akkor azok segítsenek a túlélésben, akiknek valaha én segítettem, amikor ők voltak bajban, vagy segítek nekik majd, ha felépültem.

Azért is veszélyesnek tartom azt a gondolkodásmódot, amelyet képviselsz, mert szigorúan gazdasági megközelítésű, más szempontot nem nagyon vesz figyelembe. Vagy úgy gondolod, hogy aki megöregszik, az dögöljön meg, mert már nem képes húzni az igát? Mellesleg tőle is vonták a nyugdíjjárulékot. A szüleinkről, nagyszüleinkről, illetve a későbbi önmagunkról beszélünk. Képtelen vagyok megérteni, hogy valaki annyira önző legyen, hogy el sem tudja képzelni, bármikor maga is bajba kerülhet. Alapvetően nem vagyok rosszindulatú, de valahol bújkál bennem a gondolat, hogy az ennyire végletekig önző embereknek kell valami nagyon durva csapás az életében, hogy bekövetkezzék valamiféle pálfordulás a gondolkodásmódjában.

tr [:lower:] [:upper:] <<<locsemege
LOCSEMEGE