( sj | 2011. 10. 04., k – 22:50 )

Ha a vallás nem erről szól, akkor mi a HASZNA az én számomra?! Mi a búbánatos lópikuláért kéne nekem vallásosnak lennem, ha ebből nem származik semmi előnyöm?!

Pal apostol (aki megirta majd a fel Ujszovetseget) rabszolganak tartja magat, noha szabad ember, romai polgar. De Istennek, a Krisztus Jezusnak a rabszolgaja. Mondta azt valaha rabszolga, hogy 'mi hasznom ebbol nekem?'. O, dehogy. A rabszolga azt teszi, amivel az Ura megbizta ot, ja, es preferaltan visszapofazas nelkul. Namost egy apro kulonbseg van a Krisztus rabszolgaja es az okori rabszolgatarto rendszer kozott: Istennek csak olyan rabszolgak kellenek, akik onkent (mert atgondoltak a dolgot, es szabad akaratukbol ugy dontottek) beallnak a sorba. Itt a kotelek nem a felelem, hanem a szeretet. Az ilyen rabszolga szereti Istent, es Isten szereti es megbecsuli a szolgajat.

de HA létezne, ha a létezése cáfolhatatlanul bebizonyosodna, akkor sem szolgálnám, mert egy ilyen istent nem tudok szeretni. Erkölcsi okokból nem. Nem értek egyet ugyanis a tetteivel, szándékaival, ellenszenves a jelleme stb.

Az egeszben az a legszebb, hogy erre semmi szukseg. Ez nem eroszak, Isten senkit nem hajt be eroszakkal az orszagaba. Aki kint akar maradni, annak szabad. Eleg, ha csak hatradolsz, es mar kesz is vagy, mar (eleve) kivul is vagy. Amugy azt hiszem, ez is Isten vegtelen bolcsessege, hogy minden anyatol szuletett embert kivetel nelkul kivulre szoritott.

Egyelore szabad a tanc, Isten elviseli azt, hogy haragszol ra, ellenszenvesnek tartod, es te amugy is jobban igazgatnad a vilagot. Viszont ketyeg az ora, es eljon az ideje, amikor bezarul a kapu. Na majd akkor mi lesz.... amikor Isten turelmet felvaltja az itelet, elmondom: verfurdo!

szerinted istennek terve volna velem. Oké. De akkor azt a tervét méltóztasson közölni is velem!

lazan kapcsolodik, de illusztracionak pont jo: de hat a barbarok is jok voltak valamire...

Nézd: én azt hiszem ha Isten valóban létezik, szeret engem. Ilyennek szeret amilyen vagyok, a hibáimmal együtt: szereti bennem hogy szexőrült vagyok, hogy ateista vagyok, hogy ingerlékeny vagyok, s még sorolhatnám a hibáimat. Igen, ezek ellenére szeret engem, mert ő tett engem épp ilyenné. S legfőképpen szereti bennem, hogy a (tegyük fel tőle kapott) képességeimet szorgalmasan igyekszem használni is: pld a jó fogalmazási készségemet arra, hogy remek (igen, remek, ezt sokan mondták már) regényeket írok! Én igyekszem mindig a tőlem tellő legjobbat nyújtani. Emiatt nyugodt a lelkiismeretem. Ha isten ennél többet vár el tőlem, pld hogy képességeimet valami speciális ("istenes") cél érdekében mozgósítsam, akkor ezt jelentse ki előttem (nekem) egyértelműen. Minimum adjon erről egy sugallatot, vagy iránymutató álmot!

Jaj, ez nagyon jo volt a vegere. Egy zaro gondolat: ha az Ellenseg fennhatosaga alatt er veget itt az eleted, akkor lesz majd nagy meglepi. De amig elunk, remelunk, es sokszor volt mar ugy, hogy a hozzad hasonlo frocsogok egyszer csak jol meg palfordultak. Szerinted, ha ez veled is megtortenik, mit szolsz majd jelenlegi onmagadhoz?

Ne bohockodjatok nagyapaval! Avagy az alkotmicsoda asztalara