Ez a feudális gondolkodás ami sajnos még a mai Magyarországon is jelen van. A földesurak a végső igazság és tudás egyedüli letéteményesei. Isten és a király által rájuk ruházott kizárólagos jog megmutatni az igénytelen sötét parasztoknak, hogyan kell használni az anyanyelvüket. Még szerencse, hogy mára elértük a felvilágosult abszolutizmus fázisát és már kivételes esetekben, ha a sötét parasztok nagyon akarnak valamit megkaphatják. Az angol nyelv úgy tudott világnyelv lenni, hogy nem próbálták központilag vezérelni. Egyszerű, mégis alkalmas a kommunikációra, könnyen megtanulható más anyanyelvűeknek is.
A Földrajzinév-bizottság a múltban is bajokat okozott jó szándéka ellenére. A kiegyezés után ez a bizottság egységesítette a helységneveket a Magyar Királyságban. Így lett például Varsányból Veszprémvarsány. A problémák ott kezdődtek, hogy számtalan nem magyar nemzetiségi falura ráerőltettek az ott lakók számára teljesen idegen új neveket azzal a szokásos érvvel, hogy a korábbi név nem igényes és nem illeszkedik a magyar nyelvbe. Trianon után a Földrajzinév-bizottság állhatatos munkájára adott reakcióként idegen szlovák, román neveket erőltettek a magyar nevű falvakra, sőt a városokra is. Így lett Kolozsvár Cluj-Napoca, pedig ha az ott lakók véleményét kikérték volna valószínűleg maradhatott volna Kolozsvár amit már régóta megszoktak. De a Földrajzinév-bizottság sem kérte ki a román falusiak véleményét, így az új román hatalom sem kérte ki a magyar városlakók véleményét arról, milyen nevű városban kívánnak lakni.
Strasbourgból legalább csak egy 's' betűt vettek el a franciák, amikor hozzájuk csatolták.