Kicsit utánaolvastam a történéseknek, és úgy látom hogy érvek és ellenérvek egyformán esnek a latba mind az államosítás javára és ellene. Az valamennyire biztató, hogy történik valami változás.
Igaz az, hogy a kormány eltökélt szándéka volt az, hogy megvédi a pénztárakat. Ez meg is valósúlhatott volna ha Brüsszel nem töketlenkedik a kormánnyal. Nyilván a pénztáraknál lévő állampapírokat direktbe nem kelett volna beleszámítani az adóságállományba. Amikor Orbánék beleütköztek a falakba, akkor azt mondták hogy jó akkor beáldozzuk a pénztárakat. Ez akár még jól sülhet el, ha kellő szakértelemmel valósúl meg. Az is iagz, hogy a pénztárakhoz befolyó pénz jól jön a költségvetésnek.
Valószínűleg abból is jól kijöhetnek, hogy az AB hatáskörét megnyírbálják. Én személy szerint semmi hasznát nem látom az AB-nek.
A köztisztviselők végkielégítésének megadóztatása, a bérplafon bevezetése ellen gondolom eddig sem sokan ágálták az MSZP-n kívűl.
A problémát abban látom, hogy olyan növekedési pályára kéne állítani a gazdaságot most, hogy a befektetők bizalmát ezek a belső gazdasági lépések ne vegyék el, és a hitelminősítők ne kezdjék el kongatni a vészharangot. Na abban szkeptikus vagyok hogy ez sikerülhet.