Hmmm. Az ingatlanpiaci válság miatt vesztettek értékükből sokat az ingatlanpiaci befektetési alapok. A pénztárak közül sokan tartották ilyenekben a tagok befizetésének kisebb-nagyobb részét. Ezért (is) volt a 2008-as vagyonvesztés, ami miatt a tagok rosszabbul jártak. Ez nem jó dolog, de az ingatlanpiac normalizálódása után a veszteség egy része, vagy egésze visszajöhet. A vagyonvesztés előtt a pénztárak többsége sokkal jobb hozamot ért el, mint az állampapírok hozama.
Ingatlanpiaci alapok != állampapírok
Tegyük fel, hogy 40 évesen kezd el valaki nyugdíjra takarékoskodni. Ez azt jelenti, hogy kb. 22 évig fog takarékoskodni. Tegyük fel, hogy 84 éves kort ér meg a nyugdíjas. Tehát 22 év alatt kell megtakarítani a következő 22 év nyugdíját. Ha nem akar jelentős életszínvonal csökkenést, akkor a nettó fizetésének 50%-át kell minden hónapban félretenni. Ez viszont 40 éves korában fog jelentős életszínvonal csökkenést eredményezni.
A példám ott sántít, hogy nem számol a kamatokkal. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor 30-40%-ot kell 40 éves kortól kezdve félretenni. Ez sem túl kecsegtető. (De ez meg azért sántít, mert nem veszi figyelembe az inflációt.) Mondjuk ha 25 évesen családot alapított, akkor 43 éves korában érettségizik a gyerek (esetleg 46-48 éves korában végez a felsőoktatásban) és milyen jó lenne segíteni a gyerek pályakezdését. Az egy dolog, hogy én nem kaptam ilyen segítséget, de attól a gyermekemnek szeretnék segíteni.
-----
"Fontosabb egy jó szomszéd, mint egy távoli rokon." (Árvízkárosult, 2010)