( Arbiter | 2010. 10. 12., k – 10:36 )

Ha emberekről beszélnénk, igazad is lehetne. De itt gépekről van szó. Sok esetben a hardver- és szoftvergyártók csak reagálni tudnak egy fenyegetésre. Ilyenkor ki a hibás? Nehéz megmondani. A gép tulajdonosa/üzemeltetője? Ő azzal dobja vissza a labdát, hogy megtett mindent, hogy biztonságossá tegye a rendszert. Az ISP? Ő azt mondhatja, hogy nem az ő dolga. Fel lehet róni neki, hogy mivel ő a hálózat gazdája, tartson már rendet rajta. A szoftvereket (OS, vírusírtó, szerver szoftver, felhasználói alkalmazás, stb.) gyártója? Ha nem követett el orbitális hülyeségeket a tervezéskor és nem lehet rábizonyítani, hogy az ő hibás termékén keresztül lett megfertőzve a gép, ugyancsak visszadobja a labdát.

Ezen el lehet filózgatni, de vegyük a mindennapjainkat: Biztos vagyok benne, hogy többen vagyunk itt, akinek a főnöke/megbízója nem ezen gondolkodik otthon, vacsora mellett. Ha van egy profin felinstallált gépe, ami rendesen van üzemeltetve és mindezek ellenére egy nap fertőzötté válik, nagy valószínűséggel üvöltve fogja hívni az ISP ügyfélszolgálatát és elküld mindenkit a fenébe, mert nem tud levelezni.

Az a véleményem, hogy ez olyan mint minden más együttműködésre épülő rendszer. Minden fél (gép tulajdonosa, ISP, szoftvergyártók, hardvergyártók) tegyen meg mindent, hogy ne lehessen megfertőzni a gépet. Aztán, ha valakinek a fertőzésből kára keletkezik, akkor egyrészt lehet kötni biztosítást, másrészt lehet perelni.

Az teljesen más kérdés, ha valaki hanyagságból, vagy hozzá nem értésből válik egy fertőzött gép birtokosává. Ott lehet kapcsolgatni. De ott is egyértelműen bizonyítani kell, hogy ő a hunyó. Az a baj az egésszel, hogy ha jogszerűen akarják végigvinni a folyamatot, akkkor mire a vizsgálóbíró felfogja, hogy miről van szó és végzést hoz, amivel kihúzható a madzag, már rég késő...