( bri | 2010. 08. 17., k – 22:37 )

a mondatkezdő nagybetűről az a véleményem, hogy szemantikailag fölösleges, hagyományőrzésképpen fontos szabály. én a nagybetűket jobbára a tulajdonneveknek tartom fenn, a mondat eleji nagybetű (amit amúgy is mondat/bekezdés/szövegrész/szöveg előz meg) csak elbújtatja a mondatban azt, amit valójában a nagybetű (egyébként) ki hivatott emelni. nyomtatásban, illetve más olyan környezetben, ahol a szükség megkívánja, értelemszerűen marad minden mondat eleje helyesen, de ettől még ott is értelmetlennek tartom.

az szép gondolat, hogy van, akinek van, és van, akinek nincs igénye a helyesen írt szövegre, a probléma viszont azzal van, hogy az "igénytelenek" okozta grammatikai káoszt az "igényeseknek" kell kibogozni, gyakran a megértés rovására mennek az "apró figyelmetlenségek". ráadásul: az angol nyelvet (nyelvtanostul, szókincsestül), főleg a szakmai részét igen nagy hányadában a neten, böngészés közben sajátítottam el. ha -- teszem azt -- valaki szeretné megtanulni valamennyire a magyar (szak)nyelvet, és böngészés közben egyes szavak/kifejezések helytelenül írt formájával gyakrabban találkozik, mint a helyessel, hülyeséget fog megjegyezni. tovább ragozható...

(végül: a "gépi" nyelveket az emberi nyelvekhez hasonlítani merész dolog és nagy kihívás.)