Holografikus adattárolás 50 év élettartammal és 200 TB-os kazettákkal

ez nagyban függ attól, hogy milyen cédére és milyen gyakorlatban.

Valószínűleg volt egy grafikonon ábrázolható minőség görbe. Az elején még drága volt és problémás, aztán jól megcsinálták a kémiát és stabil lett. Majd olcsósító szakasz és esetleg még környezetvédős befolyás miatt gyorsan lebomló változat is készült. 
És persze drágán maradtak spéci cd-k, amik nagyobb kémiai stabilitást ígértek.

Habár van kismértékű visszamenőleges kompatibilitás, azért néhány LTO generáció után szokás a valóban hosszútávra tárolt adatokat átírni újabb szalagokra, már csak a nagyságrendekkel kisebb fizikai helyszükséglet miatt is. Ha van az embernek néhány LTO library-ja, a másolás teljesen automatizálható.

LTO-4..9 között nekünk van kb. mindenhez technika és média is bőven (előtte DLT/DDS-t használtunk), még simán olvashatóak a 2008-ban kiírt adatok LTO4-ről, de a még nem lejárt megőrzésű idejű adatokat már átírtuk, már csak a szakmai kíváncsiság miatt őrizgetünk a régi szalagokból mintákat.

Nem tudom, hogy milyen esellyel tudsz visszaolvasni barmilyen formatumot 50-100-150 eves tavlatbol.

Maga a formátum nyílt, legalább a szoftveres részén nem kell aggódni. Vasat meg muszáj betárolni. 

Komoly helyeken (ilyen földalatti, atombunkeres backup helyszíneken) nem csak médiákat tárolnak, hanem önellátó, visszaállításra alkalmas teljes rendszereket, műszaki leírásokkal, tehát elvileg ha valaki megnyomná a nagy piros gombot, itt helyre is lehet állítani mindent ami fontos. Más kérdés, mire menne vele az a néhány túlélő..

Azért az RS232 nem igazán tűnt el és szerintem sokáig marad is, de még most is a gugli hozza fel a nem is túl drága PCIe kártyákat. A PATA rosszabbul öregedett, de nem SAS-os SCSI kártyát se nagyon látni újonnan.

Mindenesetre van olyan egyszerű, hogy valami FPGA-n "Hello word" szintű gyakorlat :D

Igen, de arra gondoltam, hogy a megőrzési idő után eldobod, nem úgy, mint az LTO-t (amit nyilván szintén le kell selejtezni x számú mentés után).

Igen szerintem is erre gondolhat, a lokálisan rendezett mágnesezettség nem stabil alapállapota az anyagnak ezért idővel lassacskán vissza-konvergál a rendezetlen állapotba.

Viszont a gyakorlat azt mutatja (legalábbis retro hardveres körökben úgy tűnik ez a tapasztalat), hogy hosszútávon nem a demagnetizálódás a fő probléma a mágnesszalagokkal. Hanem a víz. A 40-50 éves szalagok - még optimális tárolás esetén is - a levegőből lassan felszednek nedvességet és elkezdenek összeragadni, delaminálódni, elszakadni. Vannak módszerek a kiszárításra - napokig kell száraz levegős, nem túl meleg aszalóban tartani és akkor van esély még 1-2 lejátszásra és az adatok megmentésére. De nem tartós, tényleg maximum arra jó, hogy valami pótolhatatlan adatot (tipikusan régi, elfeledett gépekhez való, sehol le nem archivált szoftvert) megpróbáljanak lementeni.

Én úgy sejtem, hogy ez a "holografikus" adattárolás ugyanúgy műanyaghordozós szalagra történik és ezt a problémát ugyanúgy nem kerüli el.