openSUSE Leap 16 Beta

openSUSE, SUSE, SLES

Tesztelhető az openSUSE Leap 16 béta kiadása. Az openSUSE Leap egy ingyenes, stabil, vállalati szintű Linux disztribúció, amelyet az openSUSE közösség fejleszt a SUSE támogatásával. A Leap a SUSE Linux Enterprise (SLE) forráskódjára épül, de közösségi fejlesztéseket is tartalmaz. Verziószáma jellemzően igazodik a SUSE Enterprise megfelelő verziójához. A frissítések konzervatívabbak, mint például a rolling release modellű openSUSE Tumbleweed esetén. Leginkább azonak ajánlott, akik stabil, hosszú távon támogatott rendszert keresnek.

A Leap 16.0 – a Leap 15.6 utódja – várhatóan 2025 őszén jelenik meg. Kiadási útiterv itt. Letölthető innen.

Elképzelhető, hogy egész eddigi életemben súlyosan félreértettem valamit az informatikával kapcsolatban, de kimondottan különleges esetektől (pl.: behalt video driver) eltekintve nekem mindig minden működött vele.

A siker mértéke persze a felhasználás módjától is függ, tehát ha te mondjuk varrógépet próbáltál vele Föld körüli pályára állítani, az más.

Arra nagyon szar.

Science for fun...

Az utóbbi években szépen el sorvadt, de régen nagyon nagy vonzerőt adott a linuxra váltó kezdő usereknek. Igazából a Suse se akarta megszűntetni, de nem találtak rá karbantartókat, a vállalati usereknek meg van jobb tool. Opensuse felhasználók meg ugye nem számítanak a szemükben hogy erre áldozzanak. Hát ennyi. Bevallom:Kezdő zsenge koromban párszor ki húzott a szószból. :) A kezdő usereknek nagyon nagy igénye lenne ilyen cuccokra.

Nekem olyan emlékeim vannak vele, hogy random ügyfél szerverén kellett volna valami holt egyszerűt beállítani, ami mondjuk Debian alatt egy /etc alatt levő fájl editálása és egy szolgáltatás kézi újralökése lett volna, erre a SLE alatt el kellett indítani egy erőforrás-disznó YaST-ot, ami fél óráig állította azt, amit seperc alatt megoldottam volna.

Nem, ne kezdjük el, ezek még azok az idők voltak, amikor a szerverekben még 8 MB (nem elírás!) RAM-ok voltak, szóval seggfájás volt az egész.

Ha pedig kézzel átírtad a konfig fájllt SLE alatt, akkor a YaST a következő futtatáskor fejbekúrta (jó, talán a konfigfájlba le is volt írva, hogy kézzel ne editáld) ...

Nekem csak akadék volt.

trey @ gépház

Hasonló volt nekem is a reakcióm, amikor kipróbáltam. Feltettem a Samba csomagot, konfigfile-t beállítottam, elindítottam - volna - és nem indult. Az initscriptből olvastam ki, hogy hopp, itt kell valami yat buzerálás is, aztán a yastban nyálazhattam ki, hogy hol kell engedélyezni, hogy el is induljon. Így legalább lett egy kis szabad helyem a HDD-n :) Biztos jó, de nem az én világom. Hasonló érzésem volt, mint Debianban a dselectet használni egy csomag telepítésére (szerencsére azt hamar leváltotta az apt).

...ezek még azok az idők voltak, amikor a szerverekben még 8 MB (nem elírás!) RAM-ok voltak...

Igen Gábor bácsi. Azok bizony daliás idők voltak!

A programokat még Igazi Programozók írták, akiknek még nem esett nehezére baltával lábkörmöt vágni.

De hát hol vannak már azok a lábujjak...

Science for fun...

életemben először látom ezt a kifejezést. :-)

Mivel certitifikáltan tőlem származik .... 🤣 Szerintem már többször is használtam a HUP-on, a dióbél csákányossal és a szemcukorkával együtt. Nyilván, ezek szándékosan kreált kifejezések, amik emléket állítanak a Mobi Mouse (félre)fordítóprogramnak (és egy kicsit az LV-nek ;) ...

trey @ gépház

Nem feltétlen értettél félre valamit, de attól, hogy valami működik, nem azt jeleni, hogy 1) legjobb, 2) nem kell rajta fejleszteni. SUSE-ék már nagyon rég ki akarták vezetni, mikor én kezdtem linuxozni fő rendszerként 11 éve, már akkor egy őskövület volt a yast, már akkor rég kész volt a zypper, azt tolták helyette a fejlesztők, a yast csak amolyan legacy megoldásnak volt fenntartva, lélegeztető gépen tartva vagy 19 évig. Gondolom most lett belőle elegük, aztán lehúzták neki a rolót. Ennek ellenére nem kétlem, hogy működött, de tapasztalatom szerint bűn lassú volt, amit lehet nem érzékelsz, ha mást nem használták még, és nincs összehasonlítási alapod.

“The world runs on Excel spreadsheets.” (Dylan Beattie)