-

Bevezetéstől függetlenül, ha egy diák csak az iskolakötelezettség miatt jár suliba az már régen rossz. Nemhogy ő nem fog tanulni de még az osztálytársait is visszahúzza. 

szeptember 1.-től

Kiállít ez valamiféle kórképet a pedagógusi szakmáról is ...

Én a funkcionális analfabéták közé sorolom az ékezeteket használni képtelen egyedeket is...

hatalmas +1

> Ezzel kapcsolatos mondatokkal tapétáznám ki az iskolákat.
sosem felejtem el a volt gimim lépcsőfordulójában olvasottakat: http://dka.oszk.hu/086600/086642/Janus_Pannonius_szobra_nagykep.jpg
"Értékes dolgok nem támadnak soha könnyen, \ nem születik nagyság, csak kínzó áldozatokból"
"Ifjú, hagyj föl a kétséggel, bízzál a jövőben, \ semmi nehézségtől ne riadj meg, nagy jutalom vár."

A turkui egyetemen van egy kurzusom, amit tipikusan utolsó vagy az utolsó előtti évben vesznek föl a hallgatók. Az első órán bemelegítésként arról szoktam nekik mesélni, hogy az anyag amit átveszünk majd, hogyan járulhat hozzá a karrierjükhöz, mutogatok nekik példákat, stb. Aztán kiscsoportban beszélgetnek arról hogy ki milyen háttérből jön, és miért vette föl a tárgyat. (A sztorihoz hozzá tartozik, hogy a kurzus a bioinformatika szakirányon kötelező a diákoknak, de mindig kb kétszer annyian vannak, mert híre ment, és egy csomó PhD hallgató/doktorandusz is fölveszi, rendszerint ők többen vannak, mint azok, akiknek kötelező.) Aztán elmondom nekik, hogy a kurzus munkájához hozzá tartozik, hogy tanulási naplót vezetnek, ahol minden héten leírják, hogy mi volt az anyagban azon a héten nekik újdonság, vagy érdekes, stb. Az óra végén arra kérem őket, hogy a napló első bekezdésében írják le, hogy ők személy szerint miért vették föl ezt a kurzust, mi a személyes céljuk vele. (Egyenesen megmondom nekik, hogy külsős oktatóként nekem teljesen rendben van, ha azt írják, hogy kötelező volt, vagy hogy kellett a kredit.) 

A legutolsó órán pedig tartunk egy kiscsoportos beszélgetést, ahol mindenki, aki még ott van, elolvassa azt a bizonyos első bekezdést, és elmondja, hogy elérte e a kurzuson a célját, és ha nem, akkor mi segíthetett volna neki jobban, hogy esetleg mégis. 

Megjegyzem, hogy ezen a beszélgetésen rendszeresen jönnek vissza olyan vélemények, hogy addig soha, senki nem mondta el nekik, hogy gondolkodjanak el arról, hogy egy adott tárgyat miért tanulnak, hogy akarnak e kezdeni az ott tanultakkal bármit is, és hogy mekkora katarzis volt nekik ez a feladat. A magam részéről szomorúnak tartom ezt: az egyetemi oktatói szféra jelentős része (és gyanítom, hogy a közép és alsó szinteken is) úgy okítják a következő generációt, hogy egyáltalán nem érdekli őket, hogy a valóságban segítik e azt a fiatalt előre az életben, szimplán kipipálják az aznapi nyolctólnégyet. Ezek alapján nem kell nagyon csodálkozni, hogy az oktatás renoméja ilyen mélyen van. Aki komolyan tanulni akar valamit, az jobb, ha nem az egyetemeken próbálkozik.

Közmunka, ahogy jelenleg Magyarországon van, vagy valamit változtatnál azért a rendszeren?

Ez mind szép és jó lenne, amit leírsz.

a funkcionális analfabetizmusnak és a tankötelezettségnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz.

Sajnos nagyon is sok köze van. Amiket leírsz, hogy most rossz, az mind azért van, hogy funkcionális analfabétákat képezzünk, akik nem képesek önerőből a tanulásra. A tankötelezettség leszállítása meg ahhoz kell, hogy minél előbb munkába állhassanak és ne legyenek képesek arról a szintről elmozdulni.

Sokáig én is azt gondoltam, hogy azért rossz az oktatásunk, mert fent nem értenek hozzá és rosszul csinálják. Sajnos most már azt gondolom, hogy nagyon is értenek hozzá, csak nem jót akarnak csinálni.

Tehát úgy gondolod, hogy állami gondozásba és kisegítő iskolákba kell küldeni a gyerekeket, mert akkor bármit is elérhetnek?

Tipp: az illető érezte, hogy a tudása révén felelősséggel tartozik a közösségért, de a tudása és a világról való ismeretei kevesek voltak ahhoz, hogy felülkerekedjen az ellenében dolgozó valóságon. Korunk "haladóit" ilyesmi nem fenyegeti, hiszen ők leszarják, mi van az emberekkel, illetve a valóságra való felkészületlenségükön tagadással, kirekesztéssel és önbecsapással lendülnek át.

Ez egyébként valamilyen szinten jogos.

Azt ugye tudjuk, hogy a szorongás, főleg, ha el van fojtva, akkor fizikai formában is előbukkanhat.

Az is igaz (valószínüleg), hogy a tanultabb ember többet szorong.

Miért?

Mert tanult. A tanulással az ember egyrészt több ismeretre tesz szert, másrészt, mivel kinyílik számára a világ, felismeri, hogy mennyi mindent nem tud még, és az összes ismeretet, még ha 24/7 tanul is, akkor se fogja tudni elsajátítani.

Minél több a tudása az embernek, annál kisebbnek érzi magát -> szorongás.

Ha tanul, és átlátja a tanultakat, nem csak bemagolja, akkor intelligens. Az intelligens ember látja, hogy mi folyik a világban és tudja, hogy ezen nem tud változtatni -> szorongás.

Érzésem szerint minél tanulatlanabb az ember, annál egyszerűbb boldog életet élnie. Minél tanultabb, annál nehezebb.

De ez csak egy péntek éjjeli/szombat hajnali agymenés, szóval akár tévedhetek is.

Pl. találtam ilyet: https://aok.pte.hu/docs/phd/file/dolgozatok/2004/Lampek_Kinga_PhD_dolgo…

"A Baranya megyei produktív életkorú lakosság körében 1988/89-ben, 1997/98-ban és 2003-ban végzett egészségszociológiai felmérés adatai igazolták, hogy az iskolai végzettség és az egészségi állapot között hazai viszonyaink mellett is szoros pozitív kapcsolat van."

És egy külföldiül: https://archpublichealth.biomedcentral.com/articles/10.1186/s13690-020-… 

"Adults with higher educational attainment have better health and lifespans compared to their less-educated peers. We highlight that tertiary education, particularly, is critical in influencing infant mortality, life expectancy, child vaccination, and enrollment rates. In addition, an economy needs to consider potential years of life lost (premature mortality) as a measure of health quality."