20 éves a Counter-Strike!

Unreal Tournament, Quake, Call of Duty, DoD, Team Fortress még mindig megy a mai napig is, nem (nem tudom, rég multi FPS-eztem)?

+1

az igazán klasszikus jó játékokat 20 éve megírták

azóta ugyanazokat adagolják részletekben, lebutítva, több pénzért, jobb grafikával

Hálistennek közben azért normális játékok is vannak, csak tudni kell szűrni :)

Itt a lényeg. Nekem pl sony játékok nagyon adják, de pl cities skylines-ba is végtelen mennyiségű időt ölnék ha tehetném (teszem is elég sűrűn az alvás kárára). 

Az ilyen lootboxos kozmetikus IAP-val tömött baromságokat meghagyom az x, y, z, vagy franc se tudja hol tartunk már ABC híjján generációnak.

Én pl számítógépes játékok miatt tanultam meg angolul, a játékok miatt érdekeltek a gépek és ezért dolgozom most informatikai területeken. Illetve ha sikerül leülni játszani akkor utána úgy kelek fel hogy picit elszakadtam a világtól, a melótól és sokkal frissebben tudok gondolkodni.

Nyilván nem az ilyen agyhalál tucatlövöldékkel tolom, de egy jó stratégiai játék vagy egy kellemes autókázós csapatás egy online versenyen, esetleg egy nagyon jól felépített és elmesélt történet egy nagyon kellemes ütemes játékmenettel megdobva határozottan kellemes szórakozás. Ha mindezt pedig multiban tolod megfelelő társasággal akkor főleg így koronás időkben egy kimondottan szórakoztató szociális élmény játékkal egybekötve.

Ugyanígy gyerkmekként hatalmas élmény volt a családdal együtt játszani számítógépen/konzolon, vagy akár egy jó knowledge is power a mai napig sírvaröhögős élmény.

Ízlések és pofonok, szerintem mindenkinek mást jelent a szórakozás, de amíg csinálod és közbe végig endorfinban fürdik az agyad akkor az minden csak nem elvesztegetett idő.

Te az a fajta lama lehetsz, aki az elso sarkon mindig fejlovest kapott es ettol kicsit tele lett a puttonya. :)

Marhára primitív a gondolatmeneted.

Ezekre játék mellett is van idő.

Angolul a játékokból tanultam meg általánosban, középsuliban leráztam a felsőfokú angol nyelvvizsgát miközben az átlag attól rettegett hogy meglesz-e a középfokúja érettségire. Szóval ennyit arról hogy feltétlenül időpocsékolás :)

Természetesen a primitív játékok rosszak, a repetitív, függőséget kialakító játékok rosszak, a pszichológiát kizsákmányoló játékok rosszak, a chipsen és kólán élő játékfüggő tinédzserek rosszak. De ezt tudjuk.

Idősebb lettél és már nem köt le, ettől még nem kell utálattal viszonyulni a videojátékokhoz. Ha te magad is játszottál, akkor hozzád is tett.

Érdekes dilemma ez. Bennem többször felmerült, és sosem tudtam megnyugtató választ adni rá.

Nem vallom magam gémernek. Nagyon keveset játszottam, és nem is voltam különösen ügyes. Talán a Doom II amiben tényleg aprítottam a népet LAN-on (eleinte Laplink kábeles IPX emuláción, később doomlegacy motorral játszva).
Blood volt még nagy kedvenc, aztán CoD, illetve stratégia: Settlers II osztott képernyős multi, Heroes II és III.

Szép emlékeim fűződnek ezekhez a játékokhoz. Mert bár nagyon keveset játszottam, azt mindig számomra kedves emberekkel; barátokkal és rokonokkal.

Amikor egyetemista voltam, virágkorát élte a CS (sok-sok VIK-es diploma nem teljesült be miatta), de mi valahogy akkor is inkább Doom-oztunk meg CoD-oztunk (nagyritkán).

Többször eltöprengtem, hogy ha jobban belevetem magam ezekbe a játékokba, vajon mit adhattak volna még. Nem tudom. Mindig arra jutottam, hogy hát igen, én nem vagyok az a kimondott gémer típus, mégis milyen jó, hogy legalább egy picit belekóstoltam ebbe-abba.

Jelenleg az időm jelentős részét futással, túrázással és országúti kerékpározással töltöm. Ezekbe a tevékenységekbe egyre jobban bekapcsolódik a kislányom és a feleségem, ami külön öröm.

Tévét gyakorlatilag nem nézünk (nálunk ez valamiért így alakult; nincs mögötte ideológia). A youtube-ot is csak mostanában fedezem fel (túraútvonalakat és túragear videókat nézek leginkább); az esti meseolvasás után újabban ez kitölti néhány éjszakámat.

Az IT-vel szakítottam. Amikor a szakmába belekezdtem, nagyon sokminden másképp volt. Jó programozókra volt szükség. Aztán egyre inkább éreztem az idők változását. Amíg érdemesnek ítéltem, C programozóként dolgoztam. Aztán váltottam valami egészen másra.

Az utóbbi egy-két év rádöbbentett egy- s másra. Feladtam a korábbi ambícióimat, és most az a tervem, hogy kevesebbet dolgozzak (mondjuk heti négy napot) kevesebb pénzért. Megvan mindenünk, ami kell. Valamint arra is rájöttem, hogy mennyi mindent meg lehet oldani kevesebb pénzből is, és mennyi mindenre valójában nincs is szükségünk. Inkább a családommal töltöm az időmet, és egyre hosszabb túrákba vágok bele.

Mindezek mellett én nem írom le a játékokat. Azt hiszem értem, mit szeretnek bennük a gémerebb beállítottságúak. Aki pedig hajlamos a szenvedélybetegségekre, az megtalálja az addikcióit bármi másban is. Nem kell hozzá feltétlenül játék.
Abban egyetértek, hogy ha valaki csak játszik, abból nem lesz semmi. Sem fejlődés, sem előrelépés, sem egzisztencia. De mint hobbit, kiegészítő időtöltést el tudok képzelni, amit az erre fogékonyak jól is be tudnak illeszteni az életvitelükbe.