Témához kapcsolódóan a médiában rögtön megindult a hirtelen, figyelem kiaknázásának kísérlete. Egyrészt feminista csoportok rögtön feltették az ismert "erőszak, miden férfi szexuális ragadozó" lemezt a nagyobb online médiák lelkes háttérzenéjével, figyelmen kívül hagyva, hogy Rodger úr, több férfit ölt meg ámokfutása alatt, mint nőt. A család ügyvédjének kijelentésén pro-Asperger-esek egy emberként hördültek fel, és még a geek és nerd közösség is érintve érezheti magát.
Sok bába közt azonban elveszik a gyerek, ugyanis mi váltotta ki a fenti eseménysort? Mitől lett hősünk olyan amilyen? Ehhez, nem elégséges a pszichózisa, kellett egy környezet, instabil családi háttér, célokat, sikereket nem adó, "különleges hópelyhecske" bánásmód és egy a szexualitást túllihegő, túlértékelő környezet. Ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy társadalmunkban mind hangsúlyosabban jelentkezik az izoláció az elidegenedés és vele párhuzamosan a gyerekekre és pubertásokra nehezedő szexuális nyomás. Ez utóbbinak az oka, hogy a médiából a szexualitás folyik mindenféle formában, miközben a közösség és a család felől nem kap mintát arra, hogy mi is annak a valós funkcionalitása. Emiatt egy csinált, fals kép alakul ki, irreális médiákból táplálkozó elvárásokkal, ami aztán komoly töréseket okoz, különösen a labilisabb háttérrel rendelkezőkben. Megjósolható, hogy nem Elliot Rodger lesz az utolsó, szexuális indíttatású ámokfutó, csak épp az a kérdéses, hogy jövő generáció szülei képesek lesznek-e megakadályozni, hogy még több és még több legyen?
- Hiena blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 1506 megtekintés
Hozzászólások
Az, hogy a szexualitás kinek milyen szerepet tölt be az életében, milyen prioritása van az egyed boldogságában, egyáltalán az illető hogyan definiálja saját boldogságát, egyénfüggő. Éppen ezért aligha hinném, hogy ilyen esetben bármiféle társadalmi nyomásra való hivatkozás értelmezhető lenne.
Sokkal érdekesebb kérdés, amit Te is felvetettél, hogy miért nem tanulják meg sokan a társas érintkezés szabályait, önmaguk elfogadását, azt viselkedéskultúrát, ami végső soron egy párkapcsolatban, vagy akár egy kalandban testesül meg. Attól, hogy néhány embert kinyír, aligha oldódik ez meg, gyanítom, a fegyház nem a romantikus ismerkedések legalkalmasabb helyszíne.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A szexualitás szerepe és megélése, erősen közösségfüggő, mivel a gyemekek a szexuális viselkedési mintákat onnan tanulják. Egy olyan környezetben, ahol a szexualitás értékként van elkönyvelve, sokkal nagyobb számban akarják kontrollálni és birtokolni azt. Különösen igaz, ha a szexualitást, mint jutalmazás vagy épp fizetőeszközként állítják be.
Elég szimpla válasz van erre: Sehol.
Normálisan a nemi szokások, társas érintkezési normák, átadása vegyes életkorbeli eloszlású csoporton belül történik. Ehhez az kell, hogy az adott közösségen belül a fiatal és gyermekkorú is tagja legyen egy ilyen csoportnak. A jelenlegi nevelési rendszerben a gyerek korán ki van emelve a társadalomból és egy szimulált, unrealisztikus környezetbe van helyezve a saját kortársaival. Nem lát, nem tanul új mintákat és ha elég éretté válik, akkor neki kell kitalálni.
pl. Vicces módon, miért a szakiskolákból, mesterek mellől kikerült tanoncok a legtalpraesettebbek és legszocializáltabbak? Mert látják, hallják, az adott mester hogyan beszél a megrendelővel, a boltossal, miképp anyázik mikor átverik a fejét, vagy épp mikor suttyomban elkennek egy hibát, vagy meló után egy pofa sör mellett megbeszélik kinek a kutyája, macskája, felesége, gyereke beteg. Ez mind, mind minta ami valahol megmarad.
A szociális mintákat csak gyakorlás útján lehet megtanulni, nem illemóra keretén belül, hanem a való életben.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szerintem túlértékeled a tanulás, a társadalom szerepét, és alulértékeled az ösztönökét.
Talán erre jó példa azok, akik egyéb örömforrás hiányában akkor is esznek, amikor ez a kinézetük, az egészségük rovására megy. Nem azért eszik, mert a társadalom szerint dagadt disznónak jó lenni, hanem azért, mert örömét leli benne. Alapjában véve éhes.
Ha fiatalon megnézel egy ellenkező neműt, akkor is kívánni fogod, ha épp a sötét középkorban élsz, meg akkor is, ha társadalmilag elfogadottabb a közeledés, a vágyak megélése. A virágnak megtiltani nem lehet.
A gond szerintem nem ezzel van. Továbbra is az a probléma, hogy hiába megengedő a társadalom, mégsem talál egymásra férfi és nő. Azért nem, mert hiányos az önismerete. Vagy saját magát becsüli le - nem vagyok elég jó hozzá -, vagy túlértékeli - én azzal a girnyóval? Soha! -, valamint az emberismerete is. Meg gátlásai vannak, fél a visszautasítástól, a kudarc miatt lúzernek érzi magát, amit viszont már nem tolerál a társadalmunk.
Tehát abban igazad van szerintem is, hogy ebben van tanult rész, társadalmilag determinált, de az nem arról szól, mennyire érték, vagy sem a szexualitás - ezt ugyanis az egyén dönti el vérmérséklete szerint -, hanem sokkal inkább a társas kapcsolatok kialakításához szükséges viselkedésminták, az önismeret, az emberismeret azok, amelyek hiányosak, nem megtanultak.
Ezen sokat ront, ha nemileg szeparált közösségekben nő fel egy fiatal. Nem feltétlen szigorú vallásos nevelésre gondolok, de például egy műszaki szakközépiskolában szinte csak fiú tanulók vannak, egy egészségügyi szakiskolában szinte csak lányok. Nem jó az, ha nem tanulnak meg természetesen viselkedni a másik nem előtt, ráadásul az ébredező vágyaik miatt különösen kellemetlen ez, jobbak a vegyes közösségek.
Szigorúan szerintem. :)
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A tanulás és a társadalom, kihat az ösztönök megélésére. Hogy jó vagy rossz irányban, azt mindig a személyiség dönti el. Az ösztön célt ad, a nevelt dolgok a cél elérésének a módját adják. Másképp udvarol egy európai, egy maláj, egy indiai, vagy egy japán, pedig a célja mind ugyanaz.
Igen, a kudarc és annak megélése nagyon fontos. Ha nem tudunk a kudarcainkon túllépni, ha rettegünk tőlük akkor sikertelenek leszünk.
Igen, a vegyes közösség fontos. Ebből a szempontból előnyösebbek lennének a kevert szakterületű intézmények, ahol a reál tárgyak oktatása mehetne kevert osztályokban, míg a szakmaiak specializált csoportokban.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Az efféle pszichorizsa esetében jól kimutatható a diagnózis felállításának spekulációs jellege. A bekövetkezett eseményeket magyarázzák utólag a megismerhető előzményekből önkényesen kiemelt tényezőkkel. A probléma az, h már arra sem képesek, hogy ezen tényezők közül előzetesen meghatározzák, h melyek lesznek a döntőek a késöbb bekövetketkező eseményekben, nem hogy arra, hogy megjósolják egy tragédia bekövetkeztét, pláne annak jellegét. Vagyis a vázolt összefüggés a gakorlatban az esemény és előzmények között egyirányú, és valójában pontosan annyira megbízhatatlan, mintha fordított irányként jósolnának. Csak hát a jóslás ugye elöbb-utóbb számonkérhető lenne, míg az utólagos zagyválás "büntetlenül" elkövethető. Konklúzió: a szélhámosok mindig is a hülyékből éltek.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Egy 140 oldalas írásmű, amiben feketén-fehéren áll, hogy az illető szisztematikusan készül egy ilyen cselekedetre, elég nehezen nevezhető önkényesen kiragadott részletnek. Ebben az esetben a rendőrök arasznyira voltak, hogy megakadályozzák a vérontást, de nem volt elég bizonyítékuk és nem volt felhatalmazásuk, hogy minden holdkórost folyamatosan monitorozzanak.
Könnyű megbízhatatlannak nevezni a pszichoanalízist mert nem volt képes megjósolni bizonyos eseményeket, de te sem szeretnéd, ha a ló túloldalára átesve, egy olyan rendszerben élnél, ahol a legkisebb hangulati ingadozást több havi "megelőző jellegű" elzárással és kényszergyógykezeléssel jutalmaznának.
Az ember egy komplex dolog, ráadásul van belőle nyolcmilliárd, elég nehéz mindegyiket, folyamatosan monitorozni és analizálni.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Na most az a helyzet, hogy az önkényesség akkor is fennáll, ha az illető saját magával kapcsolatban tesz megállapításokat, akár egy könyv formájában. Nincs kedvem végigrágni magam 140 oldal angol szövegen, de tegyük fel konkrétan leírta, hogy felismerni vélte, hogy a korábbi életeseményei miként vezetnek el a tragédiához. Igen, csakhogy itt felmerül a kérdés, hogy az általa felismert tényezők összessége valóban szükségszerűséget jelent? Azaz a tragédia reprodukálódik-e minden olyan esetben amikor ezen tényezők együtt állnak? Mert ha nem akkor az illető tévedett, és nem mutatott ki semmilyen következetességet, csak önkényesen ömlengett 140 oldal hosszan.
Tanmese: a kisgyerek fuldoklik a tóban. A férfi odasiet. Mi fog történni? Kimenti a vízből, vagy lenyomja a víz alá?
A pszichoanalízis mindkét esetet magyarázhatónak véli. A pszichoanalízis minden magatartást és így paradox módon mindennek az ellenkezőjét is magyarázhatónak véli. Ebből talán érzékelhető micsoda zagyvaság az egész.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Igen felismerte, csak épp hibásan. Ő megoldásként, megváltásként élte meg azt amire készült, és nem, nem volt előre látható a pontos időpontja az eseménynek, ugyanis nem tudni mi volt az utolsó 2-3 nap történése, ami végképp átbillentette.
Az emberek nem gépek, ugyanannak a pszichózisnak a hatását és kimenetét, minden esetben a környezeti és fiziológiás tényezők befolyásolják. Szociopaták esetében ez akár teljesen triviális dolog is lehet. Elég egy kis löketnyi endorfin és a pisztoly helyett nyalókát vesz elő a kesztyűtartóból.
Amennyiben az analízist végző ismeri a férfi pszihikai profilját, a pillanatnyi mentális állapotát, jó eséllyel meg tudja mondani a reakcióját.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Jó, akkor az a kérdés, hogy vajon a pszichoanalízis képes-e előzetesen definiálni azon figyelembe veendő tényezőket amik szükségesek ahhoz, hogy meg tudja mondani a férfi reakcióját? Ez egy lényeges momentum, mert ha definiálja ezt és mégsem az a reakció következik be, amit megjósolt, akkor nem érvelhet utólag azzal, hogy ..ja de hát persze elfelejtettük figyelembe venni x tényezőt, ami nagyon fontos lett volna, és az alapján már biza' jól jósoltunk volna. A tudományos logika nem tűri meg az utólagos segédfelvetések bevezetését vagy a definíció változtatásokat.
Persze rémlik nekem a valamilyen Ábel esete, ahol hasonló szitu volt, azt hiszem verseket írt, és abból lehetett érezni, hogy készül valamire. És valamelyik ismerőse szólt annak a pszichológusnak, aki korábban túsztárgyaló volt, nem emlékszem a nevére. És ő is úgy találta, hogy komolyan kell venni a dolgot, és le is tartoztatták ezt az Ábelt. És ez Ábel egyébként meg joghallgató volt asszem, és nagyon jól érvelt, hogy ő csak verseket írt, és versírásért nem lehet börtönbe zárni. Sőt ezt a pszichológust is beperelte. Bent volt egy darabig, de aztán kénytelenek voltak kiengedni. Gondoltam is magamban, h jól felsült a pszichológus baromja, és h a gatyáját is lepereli majd ez az Ábel. De aztán az történt, hogy lövöldözés volt valahol Pesten, és kiderült h ez az Ábel gyerek volt az, aki lövöldözött.
Mielőtt örömtáncot járnál ezen eset kapcsán, kérlek vedd figyelembe, hogy itt sokkalta inkább valamiféle intuíció lehetett a kulcs momentum, semmint valamiféle tudományos megalapozottság, hogy a versei alapján lakat alá helyezték az illetőt. Van ilyen, ráérezhet valaki a veszélyre. De ez nem jelenti azt, hogy mindig rá fog érezni, vagy h nem fog tévesen ráérezni soha.
Ismeretelméleti alapon bizonyított, h a pszichoanalízis nem képes a tudományosság kritériumait teljesíteni. Ezért tetszőleges esemény pszichoanalízisi aspektusból történő vizsgálata szórakoztató ugyan lehet, de komolyan azt nem szabad venni.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Vannak tényezők amiket figyelembe lehet venni, vannak jelek, de ezeket nem lehet fixen meghatározni, mint egy fizikai mérésnél. Nem tehetünk minden emberre hormonális detektorokat és végeztethetünk hangulattesztet minden 30 másodpercben. Egy erőszakos cselekedetet mozgás, izomtónus, biometrikus változások elemzése alapján 30-40 másodperccel lehet előre jelezni. De ahogy távolodunk az időben a cselekmény és a mérés pontjától, úgy csökkennek az analízisek megbízhatósága. Nem vagyunk gépek. Nem lehet egy mosolyt centivel mérni.
Ábelka esetében nem a pszichoanalízis hibázott, hanem a jogrendszer. Az aki az elsődleges véleményt alkotta felismerte a veszélyt, viszont nem csak a versek voltak amik kiváltották a letartóztatást. Innen kezdődött egy újabb probléma. Ugyanis a jogrendszer kénytelen tárgyszerűen vizsgálni a tényeket és ezt használta ki S. Ábel, lévén csak azokra a kérdésekre válaszolt amik pozitív színben tüntették fel. A többi kérdésre egyszerűen nem válaszolt, így a jog szerint ezeket a kérdéseket sem pozitív, sem negatív tekintetben nem használhatták fel az ítélethozatalnál. Hogy mennyire manipulatív személyiség S. Ábel, arra jó példa, hogy " S. Ábel felrótta Véghnek azt is, hogy a szakértő pszichológusi beszélgetésként prezentálta felé kettejük beszélgetését, ezért ő számított a pszichológusi titoktartásra, és nem gondolt arra, hogy Végh erről jelentést fog készíteni.". Látható, hogy esetében tisztába volt cselekménye súlyával, annak következményeivel, és már akkor a nyomozati eljárás eltérítése volt a célja.
Nem intuíció volt a pszichológus részéről, hanem szakmai tapasztalat. Túsztárgyalóként volt hasonló esete, ezt a mintát ismerte fel.
A pszichoanalízisnek nem predikció a szerepe, hanem mintaillesztés az adott cselekedetet kiváltó okok megtalálása.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Az ilyen szintű elemzésekre szerintem nincs szükség, a kockázatot a társadalomnak vállalnia kell, mert ha mindenkit megfigyelünk, oda a szabadság. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz a szabad akarattal? Bármikor dönthet úgy egy ember, hogy most gyilkolni fog, pusztán szabad akaratból. Értem én, hogy ez nem jó, nem racionális, de miért is kellene egy embernek racionálisnak lennie?
Egyfelől legyen az ilyen cselekményeknek jogkövetkezménye, másfelől legyen megfelelő közegben felnevelve az a fiatal, s akkor nem lesz gond. Ja, hogy a szülőknek nincs ideje? Akkor mégis csak a társadalmi berendezkedésünkkel van a baj, a kapitalizmusban fontosabb a verseny, mint az élhető élet...
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
"Nem lehet egy mosolyt centivel mérni."
"Hogy mennyire manipulatív személyiség S. Ábel, arra jó példa ..."
Nos, mennyire? :-D
"Vannak tényezők amiket figyelembe lehet venni, vannak jelek, de ezeket nem lehet fixen meghatározni, mint egy fizikai mérésnél. Nem tehetünk minden emberre hormonális detektorokat és végeztethetünk hangulattesztet minden 30 másodpercben. "
Valóban! Akkor visszakérdezek, tehát a pszichoanalízis tisztelt képviselői akkor tudnák csak meghatározni azoknak a tényezőknek a körét, amik alapján meg tudnák jósolni a tanmesémben szereplő férfi reakcióját, ha minden emberre hormonális detektorokat tennének, és minden 30 másodpercben hangulattesztet végeznének?
Mert ha így van, akkor ez azt jelenti, h nyilvánvalóan képtelen feltételekhez kötik azt, hogy az állításaik elérhessék a számon kérhetőség, az ellentmondhatóság szintjét. Ez a szint pedig abszolút minimum elvárás lenne, ha tudományról beszélünk.
Az érvelésed a lovon való fordított ülés esete. Éppen azt kéne bizonygatnod, hogy a pszichoanalízis képes olyan állítások megfogalmazására amik elérik az ellentmondhatóság, megcáfolhatóság szintjét. És nem azt hogy az állításaik egyébként elérnék ezt a szintet, de ehhez képtelen feltételeknek kéne teljesülni (hormondetektor mindenkin). Persze, h nem tehetünk mindenkire hormondetektort! Ez teljesen nyilvánvalóan képtelenség. Olyannyira az, hogy erre hivatkozni sem lehet.
Ami az Ábel ügyet illeti. Az általad idézett cikkben az szerepel, h Végh József pszichológus a szakmájának a szabályait súlyosan megszegve tudta csak megakadályozni az esetleges, feltételezhetően bekövetkező tragédiát.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Meteorológia? Az is "ilyesmi": mivel nincsenek elég részletes megfigyelési értékeink, ezért csak bizonyos (<100%) pontossággal lehet előrejelezni, és azt is csak néhány (mondjuk 2-3) napra. Azt hiszem, egyszer Vissy Károly mondta a Mindentudás Egyetemének egyik előadásán, hogy a hosszabb időre történő időjóslás már ezotéria :) Meg mintha ő mondta volna azt is, hogy ha igazán megbízható és igazán hosszútávú előrejelzést szeretnénk, akkor kb. méterenként (a tér minden irányába, tehát egy "kocka-hálót" kellene létrehozni) kellene egy szenzor, ami a fontosabb adatokat mérné.
Hasonlóképp ez is: csak "jósolni" tudnak, azt is csak bizonyos valószínűséggel.
Viszont ami fontos: mindkét esetben a jóslatok jelentősen megbízhatóbbak, mint a "találgatások" (pl. Luca-naptár).
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ja, hát az is egy vicc. De a meteorológia előrejelzéseket nagyjából a helyén kezelik az emberek, míg egy pszichológus véleménye alapján akár le is csuknak valakit.
Igazából mindegy, hogy mire hivatkoznak az ilyen "tudományok", hogy nincs elég rendelkezésre álló adat, vagy túl bonyolult azokat összegezni stb. ez az ő belügyük. A tudományosság demarkációs kritériuma, hogy az állítások cáfolható formában legyenek megfogalmazva. Ennek hátterében az van, hogy a pozitív kiválasztás -az igazolás- nem jelenthet végérvényességet, viszont a negatív kiválasztás a – cáfolat- végérvényes. A pszichoanalízis állításait azért nem lehet megcáfolni, mert minden magatartást magyarázhatónak vél. De a cáfolhatatlanság értelmezése itt nem az hogy az állítás helyes lenne, hanem az, h olyan a szerkezete, érvelése, hogy nem ad lehetőséget a cáfolatra – vagyis a helyes/nem helyes minősége nem állapítható meg.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
egy pszichológus véleménye alapján akár le is csuknak valakit
Ja, persze. Meg halálra is ítélnek, igaz? Addig nem csuknak le senkit se "rendesen", amíg valami tettet nem követett el (mint a fentebb emlegetett Ábel). Gyanú esetén bárkit "lecsukhatnak" (nem csak pszichológus véleménye alapján!!!), aztán ha a gyanú nem igazolódik be, az elzárást(?) meg kell szüntetni - egyébként (kicsit más tészta) pont ezért van (lenne) a mentelmi jog (ha nem lenne, a politikus feljelentené a politikai ellenfelét, hogy... mittomén, néhány órára bevinnék, kihallgatnák, ezalatt meg lemenne egy-két fontos szavazás - néhány ilyen "feljelentés", aztán rögtön nincs kétharmad ;) ).
A pszichoanalízis állításait azért nem lehet megcáfolni, mert minden magatartást magyarázhatónak vél.
És ez miért baj? A fizika pedig minden jelenséget magyarázhatónak vél. Akkor a fizika se tudomány?
olyan a szerkezete, érvelése, hogy nem ad lehetőséget a cáfolatra
Írnál erre egy példát?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Őőőő, hát ez kicsit komplexebb kérdés annál, minthogy példával lehessen magyarázni. De mondjuk ott van sokat emlegetett csábítás elmélet, mely szerint a felnőtt kori pszichés zavarok mögött valójában gyerekkori abúzus áll. Hogy lehetne ezt cáfolni? Esetleg bizonyítani lehetne, hogy az illetőt gyerekként nem érte bántalmazás, de felnőttként mégis lettek pszichés zavarai. A dolog rögtön sántít, mert nem lehet bizonyítani, hogy nem molesztálták gyerekkorában, másfelől meg mit jelent az, h pszichés problémái lettek?
Vagyis a probléma az, hogy elmélet megalkotója úgy fogalmazza meg az állítását, hogy azt nem lehet megcáfolni. (Pl tetszőleges összeesküvési elméletnek ugyan ez a tulajdonsága.)
Persze ez most csak ilyen móricka példa a kedvedért, ha érdekel a dolog nézz utána a falszifikációs tudomány felfogásnak abból választ kapsz a másik kérdésedre is.
http://phil.elte.hu/~redei/tanitas/BTK/vetitett_fileok/Popper.ppt
#szerk:
Segítségként összefoglalnám:
(Írtam korábban a cáfolat jellegzetességéről az igazolással szemben. )
Egy cáfolható [falszifikálható] elméletnek a lehetséges [bázis]állításokat fel kell osztania az elmélettel összeférhető és nem-összeférhető halmazra. Ha minden magyarázható (pl. pszichoanalízis) akkor minden állítás összefér az elmélettel és akkor az nem falszifikálható, vagyis tudománytalan.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szerintem nem jelenti ki kategórikusan, ha ez történt gyerekkorban, akkor az lesz (van) felnőttkorában. Hanem csak valószínűsít.
Teszem azt, 70% valószínűséggel pszichés zavarok lesznek, 30% valószínűséggel nem. Fordítva is igaz, tehát ha erőszak-mentes gyerekkora volt, akkor mondjuk 90%-os valószínűséggel nem lesz gondja, 10%-os valszínnel meg pszichopata lesz (a számok hasraütés-szerűek!).
Hasonló, mint ha pl. egy gyerek el lett kapatva, akkor később se fog neki sok minden menni. Erre egy példa egy rokonom: idős szülők, mindent megadtak neki, aztán most... szóval mondjuk úgy, hogy olyan, amilyen. De ez nem azt jelenti, hogy MINDEN "elkapatott" gyerek ilyen lesz, de nagyobb arányban.
Kvantummechanika: az is valószínűségekkel operál. Elfogadja, hogy az elektron balra fog menni és azt is, hogy jobbra (megadott valószínűséggel). Akkor a kvantummechanika sem tudomány?
A "mérés" egyik kritériumát a pszichó egyékbént valóban nem teljesíti: nem megismételhetőek a kísérletek. Közgazdaságtanban sem jellemző a megismételhetőség - mégis sokszor bejön a "jóslat", kevesebbszer meg nem.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Persze amikor belátták, hogy az igazolásra a tudományosság kritériumaként nem lehet tekinteni, akkor megpróbálták az igazolást fogalmát gyengíteni. Nem követelték meg tőle, hogy garantálja az igazságot, beérték annyival, hogy valószínűsíthető legyen.
"Popper szerint azonban ez a módosított jusztifikácionista válasz is elfogadhatatlan, mégpedig két okból. Először, mert azok az ismeretek, melyeket a leginkább valószínűnek tartunk, meglehetősen triviálisak: például ”Télen hideg van”, ”A kutyák ugatnak”. Ha a tudomány valóban minél valószínűbb ismeretekre törekedne, beérné az efféle trivialitásokkal. Másodszor, a korlátlan univerzalitású kijelentések esetében – márpedig a tudományos elméletek zömmel ilyen kijelentésekből állnak – a tapasztalati igazolás még a valószínűséget sem képes biztosítani. Induljunk ki egy szinguláris kijelentésből, például abból, hogy ”Ha most feldobom ezt a pénzérmét, fej lesz”. Ennek valószínűsége 0,5. Két ilyen kijelentés konjunkciójának, azaz ”és”-sel való összekapcsolásának valószínűsége már csak 0,25. A korlátlan univerzalitású kijelentés felfogható végtelen számú szinguláris kijelentés konjunkciójának. Ennek valószínűsége pedig 0. Ezen az sem változtat, ha a korlátlan univerzalitású kijelentés szinguláris következményeinek (a végtelen konjunkció tagjainak) valószínűsége nem 0,5, hanem, mondjuk, 0,9999999. A tapasztalati kijelentések valószínűsége mindig kisebb 1-nél. Márpedig bármely 1-nél kisebb x-re, xn értéke tart a 0-hoz, ha n a végtelenhez tart."
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy a filozófia nem tudomány? Többféle, egymásnak ellentmondó nézetek, sőt, semmit nem jósol, semmit nem magyaráz. Ködharapás az egész.
Egyébként ezen tudományoskodó definíció-szerűség alapján egyetlen természettudomány sem tudomány, mivel "a tapasztalati igazolás még a valószínűséget sem képes biztosítani", illetve amit saját magad írtál: "Nem követelték meg tőle, hogy garantálja az igazságot, beérték annyival, hogy valószínűsíthető legyen."
Igazolni akkor elvileg csak matematikailag lehet (mondjuk ezzel egyetértek), és amit nem lehet igazolni, az nem is tudomány? Erre akarsz kilyukadni? Mert ha igen, akkor tudomány gyakorlatilag csak a matematika marad.
De a kedvencem ("ködharapás"):
"A tapasztalati kijelentések valószínűsége mindig kisebb 1-nél. Márpedig bármely 1-nél kisebb x-re, xn értéke tart a 0-hoz, ha n a végtelenhez tart."
Ez mind igaz. Csak ne feledjük, hogy mit jelent az, hogy kisebb 1-nél. A 0.5^n valóban gyorsan nulla közelébe érkezik. Viszont a 0.9999999999999^n "kicsit" később. A "kicsit" azt jelenti, hogy n bazi nagy, azaz nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokszor kell megcsinálnod a kísérletet, hogy értékelhető valószínűséggel ne az legyen, mint amit vársz. Nem mindegy, hogy egy fejet mondjuk 2-3 dobáson belül dobsz vagy pedig 6*10^23 dobás múlva. Majd szólj, ha megcsináltad ennyiszer :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Hát azt h úgy tűnik sajnos nem sikerül megértetnem a mondandómat. Viszont azt pozitívumként élem meg, h foglalkoztat Téged is a kérdés. Annak eldöntése, h mit fogadhatunk el tudománynak, és mi az amit ki kell zárnunk azon körből az nem "ködharapás", hanem nagyon is lényeges, és nem csak valamiféle elvont értelemben, hanem a mindennapi életben is szükséges útmutatás. Szerencsére okos emberek már logikailag ezt tisztázták, és nekünk nincs más dolgunk mint h megértsük a gondolataikat. Ehhez próbáltam a saját, és a nálam hivatottabbak szavaival (a jelölt linkeken) segítséget adni. A topiknyitó által vázolt esettel kapcsolatos okfejtések spekulációs jellegűek <- pszichoanalitikai megközelítést használ <- pszichoanalízis nem tudomány <- csak az tudomány ami falszifikálható. Nagyjából így foglalnám össze az érvelést.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Rövid, tömör és velős kérdés: nem volt pénze prostira? :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szerinted az ugyanaz? Ha csak a fizikai kielégülés számít, nő sem kell hozzá. Tehát vannak dolgok, amin a pénz nem segít.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ha csak a fizikai kielégülés számít, nő sem kell hozzá.
Azért szerintem nem ugyanaz a két élmény ;)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Barátnő feelingként kell keresni. Az NF, KF és az enyhe domina alatt van az árlistán.
--
"Trollhammaren sveper igen..."
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Cristopher John Dorneré is érdekes volt.
_____________________________
Powered by 1,3,7-trimetilxantin
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni