"Nekiment a Tesco a Broadcomnak"

Virtualizáció

100 millió fontos pert indított a Tesco a Broadcom ellen azzal a váddal, hogy a technológiai óriás visszaélt piaci erőfölényével a VMware bekebelezése után.

[...]

A beadvány szerint a támogatás hiánya nem csupán jogi kérdés, de szélesebb körű következményekkel járhat, mivel a VMware szoftverek és a támogatásuk elengedhetetlen a Tesco üzleti tevékenységének működéséhez, és ezáltal közvetve ahhoz, hogy élelmiszereket tudjon szállítani a fogyasztóknak az Egyesült Királyságban és az Ír Köztársaságban - emeli ki a Tesco. A szupermarketlánc azt szeretné elérni, hogy a Broadcom, a VMware és a Computacenter egyenként legalább 100 millió font (134 millió dollár) kártérítésért fizessen  plusz kamatokkal, ami az ügy elhúzódása esetén még magasabbra emelkedne.

[...]

Részletek itt.

Vigyázz még a végén áttérsz az erő másik oldalára :D

A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja őket kiábrándítani.

Hogy érted? Hogy 25 év linuxozás után végre megérkezem? Kicsit túlmisztifikáljátok ezt a Proxmox-ot, ami nem más, mint egy webes felület a Linux kernel és a KVM felett, nem? :D

BTW: a héten két VMware kritikus ügyfél jelentette ki, hogy nem megy sehova, maradnak az emelések ellenére is. 

trey @ gépház

Eddig nem úgy tűnt, hogy Proxmox fan lennél :)

BTW: a héten két VMware kritikus ügyfél jelentette ki, hogy nem megy sehova, maradnak az emelések ellenére is. 

Az Apple telefonokat is el lehet adni...

A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja őket kiábrándítani.

Most mitől tűnik úgy, hogy az lettem? Hogy megjegyeztem viccesen, hogy a Tesco már letöltötte a Proxmox telepítőt? Vagy mert feltelepítettem egy demó környezetet? A véleményem semmit sem változott róla. Van, ahova jó lesz (nincs lóvé jobbra), de ahol kritikus rendszerek mennek nagy rendelezésre-állás és gyártói támogatás elvárással, ott meg fogják venni továbbra is a VMware-t. 

Ez is történik.

trey @ gépház

Vicces, nagyon lazán kapcsolódó élmény, hogy az utóbbi hetekben kétszer is láttam a Tecsóban intelligens zöldség-gyűmölcs mérleget "kiakadva", aminek a képernyője egy Linuxot valami régebbi X-es ablakkezelővel, egy terminált és egy másikban top-ot mutatott. :D

(Ismerősöm ismerőse le is fényképezte, hogy AI-val tippeltesse meg a használt disztribet, de az kelekótya válaszokat adott.)

Nem olyan egyszerű az. Sok éve eljöttem már a cégtől, de akkor úgy volt, hogy minden üzletnek külön VM-re kellett belépni, ha egy adott dolgot intézni akart. Azon futott az adott szoftver. 

És ez csak a jéghegy csúcsa volt amit én láttam egy raktárból IT-sként. 

Elég káosz volt összekapcsolni a különböző rendszereket, és jellemzően a management gyakran cserélődött, úgyhogy csak fokozódtak a problémák. 

( dejo v | 2025. 09. 09., k – 10:15 )

Szerkesztve: 2025. 09. 09., k – 10:15

"Örök" licencet vettek ami 2026-ig biztosította volna a támogatást, de a Broadcom most még további pénzt kér, azaz emelni akar visszamenőleg.
Szóval nem értem miért kell fújni a Tesco-ra, ha ezt nehezményezi?

Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

Gondolom ebbe a licencbe is beleírták annak idején okosan, hogy bármikor megváltoztathatják a feltételeit és a Tesco-ban minden is (ami kritikus) ezen fut.

Lehet, hogy még az ügyvédeket is olcsóbb fizetni mint a licenceket :), egy ilyen per eltarthat évekig, addig a biznisz nem állhat meg, úgyhogy ezzel minimum időt nyernek - ha mást nem is - egy váltáshoz.

:D

( bognarattila | 2025. 09. 09., k – 11:41 )

Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Engem leginkább az lep meg, hogy nem léptek többen, legalábbis nem hallani róla.

Legrosszabbul azok jártak, akik tavaly januárban vettek licencet 1 év SnS-sel. Az első bejelentésben még az is szerepelt, hogy meglévő ügyfeleknek lesz valami beszámítás.

Leptek tobben. Ha eleg nagy vagy, megegyeznek peren kivul. Hogy a Tesco eleg nagy-e ehhez, az majd kiderul. Vargane es Tsa Bt meg igy jart.

Es nem csak a VMware-t szorongatjak, hanem azokat is, akik jovahagytak az akviziciot, pl. https://www.cispe.cloud/cispe-takes-european-commission-to-court-to-ann…

( Raynes v | 2025. 09. 09., k – 17:05 )

Igen visszaélt, de ez nem alapoz meg kártérítést önmagában, a kárt bizonyítaniuk kell, az összegét is, meg hogy emiatt állt elő, azt baromi nehéz lesz.

“Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

( ggallo | 2025. 09. 14., v – 10:42 )

Értem én, hogy a jelentős drágulás ellenére sokan maradnak a VMware-nél, mert nincs szakembere másra váltani, meg compliance, meg egyebek, de ezt a plusz költséget nem nyeli le egy cég sem, hanem kifizetteti a vevőkkel. És ennek van egy felső limitje, amit át lehet hárítani anélkül, hogy forgalmat veszítenének...

Ezen felül ez egy precedens, hogy durva áremelés és ászf módosítás lenyomható az ügyfelek torkán, meg hogy az örökös licencek igazából nem örökösök. Szerintem várható a jövőben, hogy más is ilyent lép (akár akvizíció nélkül), aki úgy érzi a termékéről, könnyebb mindenkinek fizetni, mint lecserélni.

Ráadásul ezt nagyon tovább gondolva elérhetünk oda pl., hogy autót nem lehet venni (perpetual license nincs), hanem egy jelentős összeg kifizetésével hozzá lehet jutni a bárleti joghoz, és onnantól mehet az előfizetési díj a használathoz, km futás és használt axtrák alapján havonta változóan... Most ez még nem tehető meg a már megszületett tulajdonátruházási szerződések miatt, de a jövőben miért ne találhatnák ezt ki a Broadcom mintájára az autógyártók? Így meg is oldódna az a problémájuk, hogy folyamatosan növelni kell a termelést a részvényesek kielégítésére, ami ugye felső korlátos sok okból.

Engem az érdekelne, hogy miért nem merül fel más technológia után nézés mielőtt baj lenne, vagy az, hogy minden nagyon fontos rendszer legalább kétféle módon üzemeljen, és ha az egyiknél történik valami (pl. ilyen áremelés), akkor át lehessen terhelni mindent a másikra, és elengedni... Nyiván ez költség, de biztosabb lenne az üzeletmenet hosszú távon. Ráadásul mivel így a nagyon egyedi funkciókat nem használnák egy termékben sem, hogy ne legyen gond a kétféle stack használata során, a váltások is sokkal könnyebbek lennének, meg a vendor lock-in is kevésbé lenne valószínű...

De valójában tudom, hogy a valóságban az egészről hozzá nem értő dilettáns menedzserek döntenek, akik csak a részvény árfolyam növekedési rátáját nézik.

Nyiván ez költség

meg is valaszoltad a kerdest. a manager rovidtavon tervez: olcso legyen, azert jar a buksisimi (meg az ev vegi bonusz). ha meg beut a baj, majd akkor kezeli. max kirakjak/dobbant, igy az egesz mas-valaki-problemaja lesz.

A vegtelen ciklus is vegeter egyszer, csak kelloen eros hardver kell hozza!

Én is ezt tudnám kiemelni:

Nyiván ez költség

Ekkora erővel minden cégnek a Microsoft Windows vonal mellett párhuzamosan tartania kellene egy MacOS, Linux stb vonalat is. Aki iPhone-t használ, annak Android a talonban és fordítva.

~20 évig megbízható (kiszámítható) beszállító volt a VMware, műszakilag lényegében pöpec, amit nyújtott, miért ne használjon valaki olyan funkciót, amivel hatékonyabb a működése? Linux alatt nem használsz bizonyos parancsokat, mert nincs Windows alatt és fordítva? Nyilván, lehetnek speciális esetek, amikor ezt figyelembe kell venni, de ha egy gyártó olyat tud kínálni, amivel egyszerűbb az életed, akkor élni fogsz a lehetőséggel. Netán ne használj AD-t, mert hátha megőrül a Microsoft?

Ami a váltást illeti: a váltás közel sem annyiból áll, hogy következő fordulótól nem fizet elő, helyette Proxmox (vagy bármi más) telepítése. Mentési rendszer, DR forgatókönyvek, egyéb integrációkat meg kell tervezni, ki kell próbálni a másik platformon, ami szintén nem ingyen van. Arról nem beszélve, hogy mind a teszthez, mind a váltáshoz infrastruktúra is kell, sok esetben nem megy az, hogy VMware legyalul, helyette Proxmox (vagy bármi más). Valószínűleg hardver csere esetén nyílik jobban lehetőség átállni, amikor bővebben van erőforrás: minden fut még a régin, az új hardveren új rendszer, sokkal könnyebben lehet migrálgatni.

ezt a plusz költséget nem nyeli le egy cég sem, hanem kifizetteti a vevőkkel

Egyfelől nyilván, másfelől az átállás is költség, ha az nem (lényegesen) kevesebb, akkor minek erőlködni? Átállás alatt értve másik platformot belakva, de nagyon hozzá kell azt is számolni, hogy VMware kidob, más behoz mennyibe kerül. Ha emiatt lényeges mennyiségű hardvert is kell venni, akkor könnyen kijöhet, hogy érdemesebb várni.

nincs szakembere másra váltani

Az erőforrást jó eséllyel nem úgy számolják, hogy mindig legyen talonban annyi szabadidő, hogy a gárda bármikor ráérjen egy ekkora horderejű migrációval foglalkozni, akár részben, akár egészben.

Mintha egyébként lenne egy nagyon halvány olyan tendencia is, hogy egyes gyártók kifejezetten megtartják az örökös licenceket, mert látják, hogy a vásárlói oldal nem annyira rajong az előfizetéses konstrukcióért és ebből remélnek előnyt hosszabb távon. Mert ugye egy szoftvert sok esetben nem 1-2-3 évre terveznek, olyan nem nagyon rémlik, hogy az előfizetés 5 éves távlatban annyira jó biznisz lenne.

miért nem merül fel más technológia után nézés mielőtt baj lenne, vagy az, hogy minden nagyon fontos rendszer legalább kétféle módon üzemeljen

Felmerül az, csak nagyon drága. Ha a sima rendszered költsége x, akkor egy ilyen redundancia >2x lesz. Minden toolt, minden processzt, minden csapatot (!) úgy kell kialakítani, hogy mindkét landscape-et lefedje. Ha eddig 5 ember kellett mondjuk a 24/7 supporthoz, akkor innentől 10 fog, stb.

És pontosan tudja ezt a Broadcom is, ezért az áremelés mindig <2x lesz. :)

az egészről hozzá nem értő dilettáns menedzserek döntenek

Próbáljátok meg a következő ilyen szitunál, hogy bevontok valakit, aki mindkét oldal problémáit megérti, és tud közvetíteni tech és business között. Az, hogy vmware-en futnak-e a bolti rendszerek, az nem a "dilettáns menedzserek" döntési felelőssége. Le kell tenni a megfelelő forgatókönyveket az asztalra, és úgy már el lehet kezdeni róluk beszélgetni. 

Amit tízből kilencszer elfelejt az IT, az az, hogy végső soron forintosítani kell a forgatókönyveket. Azt meg nem csináljuk, ugye, mert a "dilettáns menedzserek" dolga. :)

Huh, most kicsit meglepődtem, szerintem itt elég háttal állsz a valóságnak, pedig általában nem szoktál. :) Az, hogy ez a párhuzamos menet egyébként cégszervezés, meg költség szempontjából mit jelent, azt már gelei felvetette, szóval én erre reagálnék:

Ráadásul mivel így a nagyon egyedi funkciókat nem használnák egy termékben sem, hogy ne legyen gond a kétféle stack használata során, a váltások is sokkal könnyebbek lennének, meg a vendor lock-in is kevésbé lenne valószínű...

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lehet ugyan, hogy váltani könnyű lesz, de minden más meg rohadtul nem lesz az

  • nem használhatod azt, amiben az adott technológia jó, valami common denominatorra kell szopni mindig
  • folyamatosan véreset fogsz hugyozni a feature paritás tartásával
  • folyamatosan meg kell várni, míg a szarabb oldalon is elkészül a jó
  • vagy folyamatosan kened szét a workloadot (ennek minden fájdalmával), vagy az egyik valójában nem lesz használva, és ki fog derülni annál a könnyű áttérésnél, hogy igazából elég meztelen a király...
  • valójában lesz egy köztes réteg egy ponton, ami vagy egy sok munkával előállított, és még többel karbantartott házi készítésű izé, vagy valahogy be fogja tenni a lábát egy erre való eszköz. Pl a k8s, mint ugye a go-to provider independent cloud megoldás. Aztán persze ha ezt holnap megveszi a broadcom, és közli, hogy mostantól ez csak sok pénzért van, akkor ott leszel, ahol a part szakad.

Sokmindent kifejtettek a kollegák, én egy teljesen más aspektusra reagálnék.

Tegyük fel, hogy mondjuk úgy van megoldva, hogy a cég egyik fele ilyen technológia, a másik fele olyan (mert ez a reálisabb forgatókönyv). Tegyük fel, hogy a két technológia között a váltás elmegy egy import-export -ban (VM-eket VMA-ba kiexportálod, Proxmox meg tud ilyet importálni). Még ekkor is 45 különböző szar lehet pusztán csak attól, mert változik a környezet, más lesz a hálózati kártya MAC címe, más alaplap, más videókártya kerül a virtuális eszközbe, stb.

Arról nem is beszélve, hogy pusztán az export-importnak is időköltsége van, plusz storage költsége, mert amíg az átállás teljesen le nem zajlott, és az új helyen nem lett letesztelve a szolgáltatás működőképessége, addig a másik helyen nem törülheted le a cuccot. És akkor a tesztelés, a hibakezelések költségéről még nem is beszéltünk, és ezeknek a költsége nem a pénztáros Mancika órabérében van, hanem mérnökórabérben. 

Amit te mondasz, annak nem csak üzemeltetési, hanem licencköltsége is van. Egy cégnek általában kétféle költsége van: egyszeri költsége (pl hardvereken) amit le tud írni, le tud amortizálni, stb, és vannak a recurring költségek, amik pl felhős infrára, licencekre, egyebekre mennek el. Ez utóbbi a lehető legrosszabb fajta, mert nem sokat tud vele kezdeni, ez van és kész. Már csak azért is mennek arra rá, hogy mentül egységesebb legyen a technológiai stack, mert egy bizonyos méret fölött el  tudnak szabadulni a licencköltségek, és azzal gyakorlatialg folyamatosan pénzt szivárogtat a cég. Azt minden "bolond üzleti mókus" érti, hogy valamekkora licenc költséget kell költeni - de azért valahol felülről korlátos a legtöbb cégnél, hogy ebben meddig hajlandóak elmenni.

Amúgy meg, ennek az egésznek semmi köze nincs a részvény árfolyamhoz, sokkal inkább a belső költségek csökkentéséhez van köze. Ez akkor is fontos szempont, ha amúgy egy nem for-profit cégről beszélünk, egész egyszerűen azért, mert ezeket a költségeket valahonnan elő kell teremteni. Jó esetben kitermelni, rosszabb esetben befektetői pénzekből kicentizni.

Blog | @hron84

valahol egy üzemeltetőmaci most mérgesen toppant a lábával 

via @snq-

vannak a recurring költségek, amik pl felhős infrára, licencekre, egyebekre mennek el. Ez utóbbi a lehető legrosszabb fajta, mert nem sokat tud vele kezdeni

Offtopik ugyan, de ebbe beleötnék: ~tetszőleges felhőszolgáltatónál ha tudsz 1-3 éves forecastot adni a várható felhasználásról, akkor elengedik a díj ~felét.

Azért az akárhogy számolom, nem kis különbség.

Azt minden "bolond üzleti mókus" érti, hogy valamekkora licenc költséget kell költeni

Túl sok embert önmagában nem érdekel a licencköltség, racionális üzleti működés mellett nincs olyan, hogy "lélektani határ". Egy db szám fontos, a TCO. Ezt még néha lebontják capexre és opexre, de ez is inkább az éven belüli tervezésnél fontos, pénzügyi éveken keresztül már könnyebb lóvét mozgatni egyik bucketből a másikba.

( mraacz | 2025. 09. 20., szo – 11:11 )

Segítsetek, mert ezt nem értem.

Mi lehet az az erő, amely egy vállalati jogászt arra kényszerít, hogy egy olyan szerződést aláírjon, amelyikben a szolgáltató simán vendor lockot produkálhat? 

Én valahogy úgy képzelem el, hogy a TESCO-nál ül egy szobában a jogtanácsos, az informatikai igazgató és az igazgatóság többi tagja, az informatikus elmondja, hogy most ezt a zsák pénzt azért kell elkölteni mert az jó lesz, a jogász meg elmondja, hogy a szerződés szerint a licensz lejár azelőtt, hogy a kapcsolódó hardver és szoftver amortizálódna és senki nem tudja, hogy utána mi történik. (Arra nem is merek gondolni, hogy a szolgáltató a feltételeket a szerződés szerint egyoldalúan lejárat előtt is módosthatja, ilyen szerződés nem írható alá a világon sehol.) Ezekután a testület a tervet elfogadja, az informatikus meghajol és köszöni a bizalmat, a cég meg néhány éven belül tönkremegy.

Vagy hogy van ez? Nem értem.

Nem értem ezt a "vendor lock" problémát/felvetést. Mintha az informatikában (és más területen) minden más varázsütésre csereszabatos lenne, holott baromira nem.

Microsoft Windows, Active Directory is ilyen.

De ha veszel egy akkumulátoros barkácsgépet, akkor is ez van: jó eséllyel nem fogsz tudni másik cégtől akkut venni, dobhatod ki, amid van, kezdheted nulláról másik céggel. Elég tipikus, hogy akkumulátorra jóval rövidebb a garancia.

Ha kiválasztasz egy technológiát, akkor az egy befektetés. Kiválasztáskor nyilván nézed a múltat, próbálod nézni a jövőt és az alapján is döntesz.

a szerződés szerint a licensz lejár azelőtt, hogy a kapcsolódó hardver és szoftver amortizálódna

Az én látókörömben a VMware támogatások tipikusan külön életet éltek a hardvertől: egyszer megvették a licencet, aztán 1/3 évente megújították, a hardverek élik a maguk életciklusát.

Minden üzletnek része valamennyi bizalom, a Broadcom visszaélt ezzel: a gond ott van, hogy senki nem gondolta volna, hogy ilyen drasztikus tabula rasa történik. Eddig is voltak áremelések, termékváltozások, akár duzzogással is járt, de viszonylag könnyen abszolválható volt. Most pedig az van, ha lejárt, amid van, akkor újra kell indulni - sokkal drágábban. Ez nyilván nem szimpatikus ügyfél oldalról, kényszerhelyzet van.

Ekkora erővel mindenki böszme volt, aki például 3 évnél rövidebb támogatással vett eddig VMware licencet, csak azért, mert bízott abban, hogy egy év után tud venni még egy évet, majd még egyet stb. Elég sok ilyen úgymond böszme cég volt, akik nem fizettek ki előre sok évet.

Microsoft Windows, Active Directory is ilyen.

Nem is használunk komoly környezetben semmiféle Microsoft terméket. Jól emlékszem, hogy a Microsoft SQL hasonlóan csinálta sok évvel ezelőtt? Egyszercsak huss, lehetett újra megvenni.

Oké, lehet, hogy nem figyeltem és ebben az esetben nem a licensz járt le, hanem a support?

Konkrét esetben a bizalom hiánya miatt a VMWare esélytelen volt, nyilvánvaló döntés volt a Proxmox. 

Microsoft SQL szintén, Oracle szóba sem jött. Nyilván máshol lehet olyan ahol ez utóbbinak van értelme. Nekem úgy tűnik, hogy sokszor a marketing és a divat dönt abban, hogy mi a "megbízható".

Szóval akkor mi van, ha valahol az Oracle meggondolja magát és mondjuk megtriplázza a díját vagy nem ad supportot tovább csak száz processzor fölött és ha mindent újra megveszel?

a bizalom hiánya miatt a VMWare esélytelen volt

2024 előtt miért merült fel a bizalom hiánya?

nyilvánvaló döntés volt a Proxmox

Azért ez közel sem mindig annyira nyilvánvaló.

Nem mellesleg a Proxmox is megszűnhet és ugyanúgy másik platformra kell migrálni. Az sem ingyen történik. Ráadásul sokkal korlátozottabban lehet kiadást spórolni, azaz arányaiban jobban fájhat.

Proxmoxon kívül más szoftvert nem is használtok?

Szóval akkor mi van, ha valahol az Oracle meggondolja magát és mondjuk megtriplázza a díját vagy nem ad supportot tovább csak száz processzor fölött és ha mindent újra megveszel?

Nyilván ugyanaz, mint VMware esetén.

A példával leginkább azt akartam jelezni, hogy sok "hülye" van, mely bizalommal él valamilyen gyártó irányába.

De nyugodtan nézz szét más iparágakban van: szinten minden beruházás egyfajta "vendor lock"-in.

De nyugodtan nézz szét más iparágakban van: szinten minden beruházás egyfajta "vendor lock"-in.

Ugye nem mindegy, hogy a termék használati joga szűnik-e meg, vagy a hozzá járó support. Ha a Proxmox fejlesztése megáll, szerintem az aktuális verzió a hardver élettartamán belül megbízhatóan használható tovább. Itt inkább az a kérdés, hogy milyen környezet az, ahol a support nélküli maga az eszköz használhatatlanná válik. Szerintem egy eszköz esetén a licensz általában illeszthető az amortizációjához (vagy a tervezett élettartamához), a vendor lock nem az, hogy megvettél valamit, amit elvileg használsz a tervezett élettartamáig, hanem az, amikor annak lejárata után korlátozott a választási lehetőség. Aztán hogy a "lejárat" konkrétan mit jelent, egy tervezett élettartam vége vagy a termék gyártójának a döntése, az szerintem nem mindegy, az első esetben terv szerinti az élethelyzet, a másodikban meg perelni lehet, mert a bizalom egy dolog, de a szerződéses kötöttség nélkül a bizalom szart sem ér.

Ugye nem mindegy, hogy a termék használati joga szűnik-e meg, vagy a hozzá járó support.

VMware esetén sem szűnt meg a megvásárolt licencek használati joga, csak további támogatást nem tudsz hozzá vásárolni, a Tesco is ezt kifogásolja.

A probléma sokkal általánosabb problémára világít rá: szoftver előfizetés sokkal nagyobb függőséget jelent, mert az előfizetés lejártával megszűnik a használati jog is. Akár azért, mert megőrül a cég, akár azért, mert megszűnik (akár a cég, akár a termék).

Szerintem egy eszköz esetén a licensz általában illeszthető az amortizációjához (vagy a tervezett élettartamához)

Lásd fentebb, ügyfelek teljesen függetlenül kezelik a kettőt. Tekintve, hogy sok VMware licenc 10+ éve lett megvásárolva, kötve hiszem, hogy 10+ éves hardvereken futna. Azt még kevésbé hiszem, hogy csak azért kidobta volna valaki a licencet, és újat vett, mert új hardvert is vásárolt.

amikor annak lejárata után korlátozott a választási lehetőség.

Minden termék esetén ez van. Ha egy cég vesz egy gyártósort, akkor garancia nélkül komoly kockázatot jelent a használata. 

a szerződéses kötöttség nélkül a bizalom szart sem ér

Minden szerződésnek része a bizalom. Egy szerződést akkor írsz alá, ha bízol a teljesülésében. Nyilván lehet és kell garanciákat stb beépíteni, de nem azért írod alá, mert ha garanciákat érvényesíteni kell, akkor az már régen rossz lehet - kérdés, fogod-e tudni érvényesíteni. Egy bankba akkor viszed a pénzed, ha megbízol abban, hogy a szerződésben foglaltakat be fogja tartani.

Minden beruházáshoz tartozik egy élettartam, ha más miatt nem, akkor a számviteli szabályok miatt.  Az élettartam eltérhet a számviteli szabályoktól (pl. gyorsított leírás esetén) de ettől még az élettartam tervezése a beszerzés vagy a beruházás időpontjában hozzátartozik a döntési folyamathoz. Amikor a termék eléri a tervezett élettartamát, újabb döntés születik arról, hogy érdemes-e megtartani vagy cserélni kell-e, ez sem egyszerű folyamat. Szerintem ez minden cégnél így van, általában az éves terv keretei között. A vendor lock akkor merül fel, amikor döntési helyzetben nincs döntési lehetőség az eszköz kivezetésére. Ezt szerintem általában el lehet kerülni., ha a beruházás és a kapcsolódó fejlesztések tervezése alapos. Mi a cégnél nem kötünk olyan szerződést, ahol a termék eladója bármikor egyoldalúan megváltoztathatja a szerződéses feltételeket. Nekem nem világos, hogy a a VMWare esetében ez történt-e de pl. a Microsoft összes szerződése - amelyek egyébként semmire sem nyújtanak semmiféle garanciát sem - nálunk kivül esik minden opción. Annak ellenére, hogy teljesen megbízunk a Microsoft termékekben. Csak többnyire szarunk rájuk.

Szerintem ez minden cégnél így van, általában az éves terv keretei között.

Nyilván minden cég eldönti, hogy érdemes-e tovább menni vagy sem, de például VMware-t senki nem úgy vezet be, hogy 1 évig lesz használva, aztán kuka, akkor sem, ha csak 1 év támogatással vette meg a licencet. Majd 1 év után újra megveszi, de elsősorban nem az volt a döntés hátterében az első 1 éves támogatás rendelésével, hogy ő 1 évig használná, hanem egyszerre nem akart több pénzt kifizetni, inkább elkeni a költségeket, folyamatosak legyenek, jobban tud számolni (vagy nincs is éppen keret 3 évre, mert más beruházás elvitte).

A vendor lock akkor merül fel, amikor döntési helyzetben nincs döntési lehetőség az eszköz kivezetésére. Ezt szerintem általában el lehet kerülni., ha a beruházás és a kapcsolódó fejlesztések tervezése alapos.

Ezt a vendor lock-in fogalmat én nagyon szerencsétlen fogalomnak tartom, mert egyáltalán nem egzakt. Hangzatosan rá lehet húzni valamire, de az nem derül ki, hogy milyen költség/kockázat alapján történt a kijelentés. Szerintem nem ismered a VMware, így nem tudod megítélni, miért használják sokan.

Minél alaposabb egy tervezés, annál drágább. A költséget kockázattal kell nézni, ha adott cég adott kockázatot nagyon alacsonynak fog tartani, nem fog költeni. A VMware ESX/ESXi ~20 évig megbízható volt mind technikailag, mind üzletileg, ergo alapvetően kis kockázatot jelentett. Most változás történt, újra kell matekolni mindent, hogy még így is megéri-e vagy sem.

VMware esetén az alapos tervezés azt jelentené, hogy neked folyamatosan tervezned kell egy átállást másik technológiára, tudnod kell, hogy mennyi idő alatt tudsz átállni másikra és neked a lejárat előtt legalább annyi idővel meg kell hosszabbítanod a támogatást, amennyi idő az átállás. És akkor még lehet olyan, hogy nem is tudod meghosszabbítani, mert annyira előre nincs lehetőség.

Ugyanakkor némi ellentmondást is érzek nálad, ilyen nagyon alaposak stb vagytok, de Proxmoxot használtok.

Mi a cégnél nem kötünk olyan szerződést, ahol a termék eladója bármikor egyoldalúan megváltoztathatja a szerződéses feltételeket.

A VMware esetén sem történt ilyen.

Van ügyfél, ahol - gazdaságos lehetőség hiányában - nem lett megújítva a támogatás, a frissítések hiánya sokkal kisebb kockázatot és költséget jelentett, mint gyorsan áttérni valami másra.

semmire sem nyújtanak semmiféle garanciát sem

Elég kevés gyártó vállal bármiféle garanciát. A Proxmox - amit használtok - mire vállal garanciát?

Hogy vesztek vállalatirányítási rendszert, hány évre tervezitek? AD helyett mit használtok központi felügyeletre?

A számvitel szerepét sok helyen lenézik, de valójában az a vállalatirányítás fontos eszköze. Az IT lehetőségeit általában nem az informatikusok szakmai fantáziája határozza meg, hanem az, amit egy jól működő kontrolling rendszer lehetővé tesz. Ezt az informatikus sok helyen egy főgeci pénzügyes vagy gazdasági igazgató személyével szembesülve éli meg.

Ráadásul az IT egy normális helyen kiszolgálja a számvitelt. Ez a mai SAP, Oracle Finance stb. által elferdített világban általában fordítva van. Kis- és közepes vállalkozások esetében az egész vállalat azért dolgozik, hogy valamilyen IT elvigye haza a végén a profitot, mert manapság ez így divatos.

A számvitel szerepét sok helyen lenézik

Én nem nézem le, közgazdász vagyok papíron :)

Viszont a számvitel és a pénzügy nem ugyanúgy számol. A számviteles kolléga szerint a szervert 3 évig használjuk, utána lesz egy maradványértéke, azzal meg majd kezdünk valamit. A pénzügyes kolléga meg kiszámolta a TCO-t tíz évre, a szerver csapágyasra lesz hajtva már a felénél is, de nem érdekes, az utolsó fillért is ki kell préselni belőle.

Elméletileg ahol kontrolling menedzsment létezik, az a két "felet" összhangba hozza. Ha a bal láb és a jobb láb nem összehangoltan dolgozik, olyankor hasraesünk. Ez  nálunk manapság sok helyen csak vezetői igényesség dolga, annyira távol van a gyakorlat az elmélettől. A világ boldogabbik felén viszont általában kézenfekvő. Bár láttam nagy külföldi konszernnél is olyat, hogy csak röhögtem rajta, nem hittem a szememnek.

Tényleg kíváncsi lennék, hogy a nagyon gondos beszállítói kiválasztások és szerződések mentén miben nyújt többet számotokra a Proxmox, mint amit egy VMware/Microsoft lenne képes nyújtani.

Központi felügyelet is érdekel, illetve a tervezhetőséget miként oldjátok meg szerződésileg és anyagilag a vállalatirányítási rendszer vonatkozásában, hogy minimalizáljátok a kitettséget, bizalmi faktort.

Itt inkább az a kérdés, hogy milyen környezet az, ahol a support nélküli maga az eszköz használhatatlanná válik.

Bármely olyan eszköz, amely folyamatosan frissített tudásbázist használ. Pl. víruskereső, IDS/IPS, illetve hasonló funkciókkal ellátott tűzfalak, kategória adatbázis alapján szűrő proxyk, DNS tűzfal, és lehetne még egy rakás biztonsági eszközt sorolni.

( mraacz | 2025. 09. 21., v – 13:30 )

Szerkesztve: 2025. 09. 21., v – 13:31

dup