Így blokkold a karriered

HUP

Golden handcuffs és társai: a 49. adásban összeszedtünk pár dolgot, amit IT szakemberként érdemes elkerülni.

Több korábbi adásunkban is előkerültek már olyan aknák, melyekkel az informatikában dolgozók akadályozzák saját karrierlehetőségeiket. A témát ti kértétek a Discordon, mi összegereblyéztük.

Az adásban elhangzott hivatkozások a Discord csatornánkon érhetők el, ahol még beszélgetni is tudsz velünk, és a többi hallgatóval. Adásainkat megtaláljátok a SoundCloudon, a Spotify-on, az Apple Podcasten, a YouTube csatornánkon, és immár a YouTube Music-on is.

( lacos | 2025. 02. 01., szo – 02:29 )

Szerkesztve: 2025. 02. 01., szo – 02:30

Tetszett ebben az adásban a Haskell (ill. általában a funkcionális nyelvek) helyzetének említése, és annak kiemelése is tetszett, hogy Magyarországon a FP piac még szűkebb. Amit még felhoztam volna példaképpen, az a beágyazott / hardverközeli programozás.

"40 évig akarsz kódolni?" -- ez az eszmecsere nagyon jól sikerült szerintem. (Az én válaszaim készen állnak, de most nem tartoznak ide; csak a kérdésfeltevést és a boncolgatást akartam megdicsérni.)

"Nyelvtudás hiánya" szakasz -- telitalálat. A nyelvoktatás nálunk továbbra is probléma; anyanyelvi lektor és folyamatos angol beszéd nélkül nem is *lehet* angolul megtanulni az iskolában. Az angolul beszélésnek (de legalább angolul értésnek) mindennapos, természetes tevékenységgé kell válnia. Amik működnek (már gyerekkortól): olvasd és énekeld az angol dalszövegeket; nézz angol felirattal (vagy felirat nélkül) angol nyelvű filmeket, előadásokat, beszélgetéseket, prezentációkat; valamint (újabban) szerezz discord-on vagy hasonlón külföldi barátokat, és beszélgess velük angolul. Már a kezdetektől tudatosan arra kell készülni, hogy a szűk magyar piacról kilépjen az ember.

( _Franko_ v | 2025. 02. 01., szo – 08:20 )

anyanyelvi lektor és folyamatos angol beszéd nélkül nem is *lehet* angolul megtanulni az iskolában

És - saját példa: hiába tanulsz meg valamennyire, ha utána nem használod, akkor elkopik. Nyilván hamarabb visszajön, mintha nulláról kellene megtanulni, de nekem például a karrierem első hét éve azzal telt, hogy informatikát tanítottam és hiába vettem részt mondjuk Linux manual fordításban, az nem olyan, mintha használni kellene, szóval elkopott. Aztán bekerültem multihoz, hát nyökögtem rendesen hónapokig, de használattal visszajött azért, utána mentem magyar közigazgatásba, ott ismét nem kellett, elsorvadt, és ez így ingadozott, most van két nemzetközi projektem, azon ismét kell, szóval most szinten tartom, tartottam már angolul meetup elődadást is tavaly... de ha vége a nemzetközi projektnek, akkor most keresnem kellene a lehetőséget, ahol szinten tudnám tartani, mert ha nem használom fél-egy évig, akkor megint visszafejlődök. :D

https://iotguru.cloud

Ugyanezzel küzdök, sajnos most olyan helyen vagyok, ahol nem kell az idegen nyelv.

Amikkel én próbálkozok:

Van pár olyan platform, ahol könnyű idegen nyelvű tanárt találni, akár nagyon olcsón is (pl italki, preply, stb...). Ez nekem bevált.

A másik, amit most, ma próbáltam pont ki, hirtelen ötlettől vezérelve (elmaradt az angol órám betegség miatt), a chatgpt. Egy hónapra előfizettem kipróbálni, mert van benne beszélgetés lehetőség (fülessel, mikrofonnal). A beszélgetés elején elmagyaráztam neki, hogy ez most egy angol óra, legyen proaktív, kérdezzen, stb... és lehetett vele beszélgetni, kifejezést tanított, kiejtést gyakoroltunk, témákat dobott fel. Nem tud egy angol tanárt helyettesíteni, de kijelenthetjük, hogy gyakoroltam az angolt, beszélgettem, és tanultam is új dolgot. Tehát ezt semmiképpen nem nyelvtanár helyett javaslom, de látok benne lehetőséget a gyakorláshoz.

Egyébként vettem pár könyvet, amit olvasni szeretnék, el is kezdem.

A jó barátokat már 1000-szer láttam, de elkezdtem végre angolul is megnézni. Nagy részét értem, a maradék miatt meg bekapcsolom a feliratot. Majd lehet, hogy keresek egy másik sorozatot.

Én pár éve csináltam angol nyelvvizsgát. Az egyik tanárom nagyon jó javaslata az volt, akkor még a kezdeteknél tartottunk. Úgy érdemes angolt tanulni

1. Először megnézed a filmet magyarul

2. Majd ezután ugyan ezt a filmet angolul magyar felirattal

3. A filmet angolul és angol felirattal

4. A filmet simán angolul felirat nélkül

Így teljesen jól meg lehet tanulni.

 

Pár filmen ezt megcsináltam, tényleg nagyon hasznos.

Bár mostanra maradtam az angol nyelven és angol felirattal rész csak, tehát még van hová fejlődnöm.

Én így tanultam meg. 7 éves korom óta vagyok kitéve a számítógépnek, azzal párhuzamosan az angol szövegek olvasásának (majd később írásának). Angolt hivatalosan 1+1 évig tanultam: a gimiben 1 évig délutáni szakkörön (heti kétszer 45 perc), utána pedig Németországban 1 évig (heti 2-3 tanóra), az egyetem megkezdése előtt. Az egyetem elejétől kezdve viszont hatalmas mennyiségű angol nyelvű sorozatot és filmet néztem (heti több éjjel, alkalmanként több óra).

Munkahelyen legelőször szóbeli angolra az egyetem után 5-6 évvel volt szükségem, egy magyar nagyvállalatnál; új fejlesztőeszközt vezettünk be, és jött egy 2-3 fős csapat az amerikai vendor-tól bemutatni ill. felmérni. Bocsánat a szerénytelenségért, de amikor megszólaltam, leestek az állak a saját (hazai) csapatomban. A külföldi csapatból valaki meeting közben megdicsérte a kiejtésemet, és megkérdezte, hogy hol szereztem. Szó szerint azt mondtam neki, hogy sok amerikai filmet néztem.

Ez egy egyedi eset volt, viszont kb. 3 évvel később meglett az első olyan (külföldi) munkahelyem, ahol minden angolul folyt; semmilyen problémám nem volt az interjúzással vagy beilleszkedéssel. Az utóbb 14 évben pedig csak angolul dolgozom.

Meg lehet tanulni, csak extrém mennyiség kell hozzá. Rááll az agyad; egy idő után akkor is elkezdesz angolul gondolkozni nap közben, ha nem beszélsz aktívan angolul, csak folyamatosan írsz, olvasol, és hallgatsz angolul.

Az is igaz, hogy én filmnézés közben ötször is visszatekerem, ha új szó vagy kifejezés kerül elő, és megnézem a wiktionary-ben; meghallgatom a kiejtést külön, megpróbálom begyakorolni, elolvasom az etimológiát.

Pofonokat lehet persze így is kapni. Egy amerikai főnöknőm többször is belejavított a kiejtésembe. Innen tudtam meg például (miután a wikipedia-ban is utánaolvastam), hogy magyar anyanyelvű angolhasználóknál típushiba, hogy a "w"-t úgy ejtik, mint a "v"-t. Az én esetemben ezt a "switch" szó helytelen kiejtése hozta elő. Sajnos az ilyen hibáktól, ha már rögzültek, borzasztó nehéz szabadulni.

Valamint a Received Pronunciation, az ír, ill. a skót akcentus, illetve a távol-keleti beszélők által kerékbe tört angol a halálom, főleg akkor, ha telefonon vagy videokonferencián kell hallgatnom. Azok majdnem olyanok számomra, mintha ismeretlen nyelven beszélnének. Rendkívül kell összpontosítanom; egy csomó szót egyszerűen nem ismerek fel. Beszéltem élőben (szemtől szemben) is londoni kollégákkal, úgy is nehezebb egy kicsit, mint amerikaiakkal, de a telefon sokkal nehezebbé teszi (míg az amerikait nem).

A kölköknek is szerveztem idegen nyelvű tanárral angolórát (csak angolul tud). Érdekes volt látni, hogy egyébként az egyik elég jól tud angolul (az iskolai jegyei alapján, és érti a beszédet), a másik kevésbé. Először megszólalni is alig tudtak, és látszott, hogy nehéz nekik. Pár óra gyakorlás után megeredt a nyelvük, és aki kevésbé beszélt angolul, Ő sem gatyázik, elmondja már amit akar. De csak beszéddel lehet a beszéd részét gyakorolni, szerintem is.

elkopik

Sajnos így van; én is saját bőrömön tapasztaltam (német, olasz).

(Azt mondjuk, hogy "sajnos", de valójában az lenne a baj, ha nem így lenne. Azok a szinapszisok, amiket nem használunk, az agy számára ballasztnak számítanak; olyan befektetésnek, amit nem hasznosítunk. A "választás" az, hogy (a) az agynak ezt a részét hagyjuk parlagon heverni, vagy (b) munkára fogjuk valami másra. Ez a folyamatos optimalizáció (maximális kihasználtság, plaszticitás) fontos és hasznos, de egyenesen következik belőle a "use it or lose it". Ha végtelen mennyiségű szürkeállomány és végtelen mennyiségű szinapszis állna rendelkezésünkre, akkor meg lehetne azt tenni, hogy 20 évig érintetlenül őrizgessük a valaha tanultakat.)

anyanyelvi lektor és folyamatos angol beszéd nélkül nem is *lehet* angolul megtanulni az iskolában

Ez így nyilvánvalóan nem igaz, ha csak azt nem értjük alatta, hogy tényleg kizárólag az iskolában és iskolaidőben, heti két angolórával. (De még akkor sem venném teljesen biztosra.) Persze ma, amikor a tényellenőrök azt a tévhitet is tényként terjesztik, hogy kétnyelvű oviba kell küdeni a gyereket, különben nem fog tudni külföldiül, nehéz bárkit is meggyőzni a valóságról.

Ez így nyilvánvalóan nem igaz, ha csak azt nem értjük alatta, hogy tényleg kizárólag az iskolában és iskolaidőben, heti két angolórával

Igen, így értettem.

Így vagy úgy, de valakinek, aki folyékonyan és helyesen beszéli az adott idegen nyelvet, gyakran és huzamos ideig a füled hallatára beszélnie kell a nyelvet. Az én tapasztalatom az, hogy ebből nagyon hatékonyan lehet tanulni beszélni, másból meg nem lehet. Ez a tapasztalatom az alábbiakból származik:

  • Mire kikerültem Németországba 1 évre iskolába, gimi után, már 13 éve tanultam folyamatosan németet, volt középfokú nyelvvizsgám is, nyelvtanból és szókincsből kifejezetten jó voltam, csak éppen nyökögésen kívül nem jött ki belőlem semmi. Az egy év kintlét után folyékonyan beszéltem, és megcsináltam 95+%-ra a ZMP-t (itthon felsőfokúnak felel meg). Döbbenetes élmény volt, amikor az ember a mondatonkénti fejben fordításról elkezdett átállni a németül gondolkodásra.

    (Az egyetemen aztán német szakfordítói diplomát is szereztem a progterv msc mellé, viszont azóta eltelt 23 év, és a németem nagyon megkopott; most tér majd vissza remélhetőleg, német munkaadónál.)
     

  • Az angolt (= folyamatos olvasás, írás, és filmnézés) leírtam más kommentben.
     
  • Gimnáziumban németet és olaszt tanultam. A német sajnos társalgás szempontjából felejthető volt (ld. fent); a tanáraink természetesen képzettek voltak, de egyszerűen nem beszéltek napi szinten németül. Az olasztanárnőnk viszont zseniális volt; a legjobb nyelvtanár, akihez valaha szerencsém volt. Negyedik végére majdnem mindegyikünk folyamatosan és helyesen beszélt olaszul; legtöbbünk a középfokút már másodikban/harmadikban megcsinálta. Ez a tanárnő szinte kizárólag olaszul beszélt hozzánk órán, és nem csak az olasz nyelvvel foglalkoztunk, hanem az olasz kultúrával, irodalommal is.

    (Nagyon sajnálom, de azóta már majdnem 30 év telt el, úgyhogy ma már annak is örülök, ha valami egyszerű olasz szöveg elém kerül, és meg tudom érteni. Voltak olasz kollégáim az elmúlt másfél évtizedben, de velük már egyszerűbb volt angolul beszélnem, mint olaszul... Ez van, sajnos.)
     

  • Csehországban kb. 18 hónapig éltem, heti két alkalommal jártam nyelvórára (míg angolul dolgoztam). Az állandó (cseh anyanyelvű) tanárunk sajnos nem volt igazán jó, viszont egyszer pár hétig hiányzott, és a helyettesítő (szintén cseh anyanyelvű) tanár bombasztikusnak bizonyult: ő valahogy sokkal jobban képes volt a mi szintünkhöz igazítani a folyamatos beszélést és beszéltetést. Rengeteget fejlődtünk mindannyian a csoportban az alatt az idő alatt, amíg helyettesített.
     
  • Az általános iskolai orosznyelv-oktatás teljesen haszontalan volt, egy kukkot sem tanultunk meg beszélni.
     
  • Általános nyolcadik helyett gimi nulladikba jártam, akkor volt francia. A franciatanárnőnk ugyanaz a kategória volt, mint a későbbi olasztanárnőm (magyar anyanyelvű szakember, aki megállás nélkül a tanított nyelven beszélt hozzánk); ha nem váltok iskolát a gimi további 4 évére, akkor az olasz helyett francia nyelvvizsgát szerzek (a húgom maradt ugyanabban a suliban, ő az utóbbiból vizsgázott, könnyedén). Amit ma ki tudok olvasni / ki tudok ejteni franciául, az onnan maradt meg.
     
  • Mostanában pedig (újra) rengeteg animét nézek (eredeti hanggal és angol felirattal); néhány dolog már ebből is kezd rámragadni. Nagyon szeretnék egyszer időt találni arra, hogy rendes, hosszú távú japánnyelv-tanfolyamra mehessek. Majd a nyugdíj környékén! :)

 

kétnyelvű oviba kell küdeni a gyereket

Én erről legutóbb azt olvastam, hogy ha túl korán kerül a gyerek többnyelvű környezetbe, az egyenesen hátráltatja az anyanyelvének az elsajátítását. Az én mintám mindössze 1 elemből áll, de az megerősíti ezt: a saját nagyobbik fiam cseh oviba járt, amíg kint voltunk a családdal, és neki sajnos tényleg nagyon lassan jött meg a magyar. Utána hamar behozta, szerencsére.

Két közeli ismerősöm van, az egyiknél mindkét szülő magyar anyanyelvű, mindketten beszélnek angolul, egyikük pedig spanyolul is; a másiknál az egyik magyar, a másik olasz anyanyelvű, és mindketten beszélnek angolul. Két-két gyerek van mindkét családban. Egészen kicsi (csecsemő) koruktól kezdve úgy csinálták, hogy az egyik szülő magyarul beszélt hozzájuk, a másik pedig angolul. Úgy "szorították rá" a gyerekeket a két nyelven beszélésre, hogy amikor a hozzájuk magyarul beszélő szülőhöz angolul beszéltek, akkor nem válaszolt nekik angolul, csak magyarul (és persze fordítva, az angolul beszélő csak angolul volt hajlandó beszélni velük).

A spanyolt akkor kezdték el "tanulni" (úgy, hogy a spanyolul tudó szülő spanyolul kezdett beszélni hozzájuk), amikor tervbe vették, hogy spanyol anyanyelvi területre költöznek. A másik családban olaszul beszélt hozzájuk az olasz anyanyelvű egy idő után. Gyakorlatilag mindkét családban 3 nyelven beszélnek a gyerekek, pedig az egyikben még nem is járnak iskolába, a másikban általános iskolások. Persze az is igaz, hogy az egyik család Máltán élt egy ideig, ott jártak a gyerekek angol nyelvű óvodába, utána Magyarországon is éltek, itt magyar nyelvű óvodába jártak, majd Spanyolországba költöztek, ahol spanyol nyelvű óvodába járnak. A másik család Angliában él, angol nyelvű óvodába és iskolába jártak/járnak a gyerekek, Magyarországon még csak látogatóban voltak.

Nem hiszem, hogy (ebben a tekintetben) kivételes képességű gyerekekről lenne szó, és azért sikerült megtanulniuk 3 nyelven is. Inkább azt gondolom, hogy a nagyon korán elkezdett "tanulásnak" köszönhető a dolog. Nem azt mondom, hogy másképp nem lehet megtanulni idegen nyelven, de talán sokkal könnyebb, ha - meglepően - korán kezdődik a tanulás. Ezért azt gondolom, hogy nem lehet annyira nagy hülyeség egy kétnyelvű óvoda, de - szerintem - az sem garancia a későbbi magas szintű nyelvtudásra.

Tanulás alatt nem azt kell érteni a fenti esetekben, hogy nyelvtant, vagy bármi ilyesmit magyaráztak volna a gyerekeknek. Egyszerűen beszéltek hozzájuk. Hiszen - azt hiszem, hogy - egy csecsemőnek minden nyelv ismeretlen :) És az anyanyelvének az elsajátítását senki sem nyelvtani szabályok tanulásával kezdi.

Szerintem itt kell lennie még egy tényezőnek, amit nem izoláltunk, és ami erősen befolyásolja, hogy a korai többnyelvű környezet segít-e a gyereknek, vagy hátráltatja. Nem állítom, hogy "kivételes képesség", de valahogyan (adott nyelvektől függetlenül) a nyelvi készséggel összefügghet. (Csak tippelek.)

( trey | 2025. 02. 02., v – 12:22 )

Szerkesztve: 2025. 02. 02., v – 12:29

tl;dw:

Olyan ez, mint az F1. Körülnézel, ha a mezőnyben van Schumacher, Hamilton és Alonso, akkor megvizsgálod magad őszintén, hogy vagy-e olyan szinten, vannak-e olyan skilljeid és van-e annyi ambíciód, karizmád, hogy először felvedd velük a versenyt, majd a végén le is tudd őket győzni.

Ha igen, akkor lehetsz te a következő Verstappen, Vettel stb. Ebben az esetben nyugodtan elfogadhatsz bármilyen "aranybilincset" (hadd higyjék csak, hogy az, csak te tudod, hogy mit miért teszel), még hivatkozhatsz is arra, hogy "de hát ide vagyok kötve", miközben ez abszolút nincs ellenedre, sőt ... de erre hivatkozva még többet is kérhetsz, meg fogják adni. Ebben az esetben semmit sem blokkolsz, tudatosan haladsz előre és a végén a mezőny legjobbja leszel.

Ha ezek nincsenek meg benned, nem született győztes és vezető típus vagy (ez már kb. az óvodában, alsós iskolában kiderül), netán te vagy Checo Perez, aki ezt fel sem ismeri, akkor nyugodtan rendezkedj be a jobhopperkedésre. Az a legjobb módja ilyen esetben az előrejutásnak, hiszen mire kiderülne, higy gyenge-középszerű vagy, egyszerűen odébb állsz.

Természetesen nem mindig elég, ha jó vagy, kell némi szerencse is néha. Pl. lehetsz te nagyon jó, ha a mezőnyben 3-4 világbajnok van és az istennek se akarnak visszavonulni, mint pl. Alonso. Aki a mai napig kilóra megeszi a rookie-kat és a szürke közepeseket is.

Önismeret, őszinteség magaddal szemben és jó helyzetfelismerés!

🤷

trey @ gépház

Az Aranybilincset elsosorban arra ertjuk, hogy ha a munka a jellegebol adodoan hosszutavon zsakutca (legalabbis karrier cel szempontjabol).

A hasonlatodra forditva: ugy szeretne vki F1 pilota lenni, hogy napi nyolc oraban autot fenyez. Lehet hogy jol lehet autofenyezessel keresni, de szinte biztos, hogy nem lesz belole autoversenyzo, hiaba megy ki havonta a ringre csapatni par kort. Az Aranybilincs ellentettje lenne az, hogy munkat valtana kevesbe jovedelmezo, mondjuk gokart versenyzove, majd onnan kuzdene fel magat a WRTC/F1/akarmi szintre.

Az Aranybilincs jellemzoje, hogy napi 8 oraban olyannal foglalkozik az illeto, amire nem igazan lesz szuksege a vagyott karrier celjahoz. Lehet akarmilyen ratermett manager alkat, ha 10 even keresztul nem kellett angolul megszolalnia, akkor remenytelen, hogy BigTech-nel helyezkedjen el. A munka mellett kell(ene) beletenni rengeteg plussz effortot, hogy kompenzalja azt, amit a napi normal munkaja nem ad meg. Erre pedig nagyon kicsi az esely.

Akkor biztosan az én ismereteim elavultak:

a golden handcuffs (arany bilincs) olyan pénzügyi ösztönzők vagy juttatások összessége, amelyekkel a munkáltató megnehezíti egy értékes alkalmazott távozását. ezek lehetnek magas fizetések, bónuszok, részvényopciók, hosszú távú ösztönző programok vagy olyan juttatások, amelyeket a munkavállaló csak akkor veszít el, ha idő előtt felmond.

jellemző példák:

nagy összegű bónuszok, amelyek csak akkor járnak ki, ha az illető egy bizonyos ideig marad a cégnél

részvényopciók, amelyek fokozatosan válnak elérhetővé (vesting schedule)

exkluzív juttatások, pl. céges autó, prémium egészségbiztosítás vagy egyéb olyan előnyök, amelyek a távozással elvesznének

bár anyagilag előnyös lehet, sokan azért tekintik csapdának, mert a pénzügyi veszteség miatt nehezen tudnak kilépni egy olyan munkából, amit egyébként már nem élveznek.

 

trey @ gépház

Ez a munkaltatoi oldala: Ha van egy elavult technologia (COBOL programozas, PL/SQL, ilyesmik), akkor a munkaltato kenytelen atlagnal magasabb berert/juttatasokert magahoz "lancolni" a keves maradet szakit, aki meg mindig ezzel foglalkozik 2025-ben. A munkaltatonak ez fontos erdeke, nehogy elveszitse.

A munkavallalo oldalarol pedig ez egy donteshelyzet, hogy belekenyelmesedve tovabb PL/SQL programozik tovabbi X evet, kockaztatva azt, hogy X ev mulva (mikor becsodol a jelenlegi munkaltatoja) nehez szituacioba kerul allaskereseskor.

Nem, ez nem a munkáltatói oldal. Arról írtam, hogy munkavállalóként fel kell tudnod mérni reálisan a saját értéked és azt, hogy azzal a mezőnyben meddig tudsz eljutni.

Ha te úgy ítéled meg, hogy el tudsz jutni a karrierlétra tetejéig, akkor azzal nem megkötöd magad karrier szempontból. Az egy tervezett út.

Ha pedig nem csak a saját ösztöneidre kell hagyatkoznod, hanem még olyan helyen is vagy, ahol papírra leírt karrierút van, az még jobb.

Természetesen, abban az esetben is figyelembe kell venni, hogy nem lesz mindenki top pozícióban, mert lehetetlen.

Itt megint képbe jön, hogy fel kell tudni mérni a mezőnyt, hogy abban mennyi a potenciális világbajnok.

trey @ gépház

Azért itt egy management track-et írtál le. Van tech tracken is ilyesmi, csak az kb. dolgozo->senior dolgozo->architect->staff stb. És pl. még ebből az irányból is el lehet jutni egy CTO pozícióba, ha az pl. inkább techie, mint people management. Szóval jah, nem árt tervezni, gondolkodni.

Azért alkalmatlan, mert egy félszeg/gyengén autista/introvertált/stb. tudorbugyorból sose lesz jó vezető.

Kevés olyan van, aki szakmailag és vezetői skillekben is elég jó. Mint mondtam, előbbi már gyerekkorban meg szokott mutatkozni.

Jó szakember már 6-10 éves korban felismeri, hogy ki vezető alkat és ki sose lesz az.

Vannak dolgok, amiket nem lehet megtanulni.

trey @ gépház

Tiszta sor.

Viszont jó lenne, ha ezt közép-/felsővezetők is általánosan elfogadnák, és nem cseszegetnék azokat a szépen termelő tudorbugyrokat, akik jól érzik magukat, elégedettek a csomagjukkal, szívesen és jól kommunikálnak és mentorálnak, de -- önmaguk és preferenciáik megalapozott és tudatos ismeretében -- nem akarnak egyéninél lényegesen nagyobb felelősséget.

Az én élményeim vegyesek. Eddig egyetlen igazgató volt, aki interjúzásnál szembedicsért azért, mert kerek perec megmondtam, hogy sosem lesznek beosztottjaim, mert egyrészt a részletek megszállotja vagyok, és az emberek (joggal) utálják, ha mikromenedzselik őket, másrészt a legszűkebb családomon kívül nem akarok emberi problémákkal foglalkozni, mert nem élvezem, és nem vagyok jó benne.

Sok helyen viszont az ilyen önismeretért csak a szájukat húzzák; ránéznek a CV-mre, és vagy elutasítanak azzal, hogy túlkvalifikált vagyok a megpályázott pozícióra (eddig háromszor fordult elő), és/vagy megpróbálnak rávenni, hogy a 4-10 fős team-ben ne az egyik IC pozícióra jelentkezzek, hanem a csapatvezetőire (és onnantól kezdve interjúztassak, teljesítményértékeljek, szervezzek, állítsam be a prioritásokat... haha, kösz, nem).

Ismerhetem én magam, ha nem fogadják el, ami abból fakad!

Kifinomultabb szervezeti struktúrában legalább elválik a "team manager", a "people manager", és a "tech lead"; a legutóbbinak csak műszaki jellegű vagy hátterű kétségeket kell eloszlatnia, illetve "enabler"-ként vagy "multiplier"-ként kell működnie (ami ellen semmi kifogásom nem lenne a magam területén, egész addig, amíg elég kódot írhatok a saját két kezemmel is -- ui. ha nálam a kódírást tartósan elnyomja a véleményezés, az egyenes út a kiégéshez; tapasztalatból beszélek). Ezzel szemben a gyakorlatban tényleg az figyelhető meg, ami valamelyik korábbi Kraftie adásban elhangzott: kezdik a felelősségeket összemosni a munkaadók. A Kraftie-ban az szerepelt, hogy vezetőktől elvárják a kódolási tapasztalatot -- én ennek az éremnek a másik oldalával találkoztam: kezdik összemosni a management track-et és az engineering track-et, és már egy principal engineer-től azt várják, hogy egy 4-10 fős csapat élén tipikus line management feladatokat is lásson el.

Viszont jó lenne, ha ezt közép-/felsővezetők is általánosan elfogadnák, és nem cseszegetnék azokat a szépen termelő tudorbugyrokat, akik jól érzik magukat, elégedettek a csomagjukkal, szívesen és jól kommunikálnak és mentorálnak, de -- önmaguk és preferenciáik megalapozott és tudatos ismeretében -- nem akarnak egyéninél lényegesen nagyobb felelősséget.

Mivel cseszegetik ezeket? Nekem van olyan kollégám, aki 25 éve ugyanabban a pozícióban van, semmit sem lépett előre önszántából, mert nem akar. Többször fel lett neki ajánlva, sőt, papírra vetett karrierút van előtte, aminek ha a lépcsőit teljesítette volna, kb. automatikus az előrelépés.

El lehet fogadni, ha valaki nem akar előbbre jutni. Vezetőként annak is lehet örülni, ha tudod, hogy stabil embered van bizonyos feladatra 🤷‍♂️

trey @ gépház

Multieknal (de valoszinu mas teruletre is igaz) ez azert nem mukodik, mert eloleptetes nelkul csak nehany szazalekos fizuemeles szokott jarni (ami jo ha az inflaciot eleri). 4-5 ev utan egy kezdo tobbet fog keresni a regi motorosoknal. Ezert alakult ki az a szokas (?), hogy idealisan 3 ev alatt ki kell erdemelni vmifele eloleptetest (amivel talan +20-30% fizuemeles jar). Ha ez 4-5 ev alatt se sikerul, akkor valtani kell (+50% :) ).

ez azert nem mukodik, mert eloleptetes nelkul csak nehany szazalekos fizuemeles szokott jarni

Kevesebb, alacsonyabb szintű munkáért kevesebb bér jár. Pl. volt itt olyan ember, aki diplomával technikus volt saját választásból. Ott volt előtte a karrierút, lehetett volna belőle rendszermérnök, abból egy idő és megfelelő tanulmányok befejezése után senior rendszermérnök stb. megfelelő bérnövekedéssel.

Ja, csak kiderült számára, hogy míg egy technikus H-P 8-17:30 munkaidőben dolgozik és kb. ezen kívül gondtalan életet él: nincs

  • se készenlét,
  • se hétvégézés,
  • se éjszakázás,
  • se különösebb rendszeres képzés és vizsgázás,
  • se kreatív munka,
  • se felelősség,
  • se nagyobb stressz

addig egy rendszermérnöknek ez kb. a napi meló. Napi meló, nagyobb bérezésért.

Hát, neki barátnője van, hétvégén nem a munka, hanem a lemezlovas klub jár az eszében stb.

🤷‍♂️

Tesó, akkor ez nem a te szakmád! Szerintem be is látta, már nem dolgozik itt.

Éppen önéletrajzokat olvasgatok, a jobhoppereket el sem olvasom.

trey @ gépház

Lehet, hogy félreértem amit írtál, de a készenlét, hétvégézés, éjszakázás, nagy stressz, felelősség, stb, szerintem az nem az előléptetéssel jár.

A felelősség és a stressz meg egy olyan dolog, ahol azt tapasztaltam, ha becsületes valaki, akkor úgyis ugyanúgy éli meg a dolgokat, mint a főnöke aki kétszer akkora fizetést kap (jobb esetben, ha a főnöke is az. :)).

Amit lacos írt:

Viszont jó lenne, ha ezt közép-/felsővezetők is általánosan elfogadnák, és nem cseszegetnék azokat a szépen termelő tudorbugyrokat, akik jól érzik magukat

Tényleg van olyan, hogy tolják az embert, de én olyanra tudok példát, hogy pont azért kellett cseszegetni valakit, mert már ugyanazt csinálta régen, mint akit előléptettek korábban, felelősségben, plusz stresszben, elvégzett munkában, csak nem vette észre. És megfelelő minőséggel. Akkor ne hogy már Ő ne kapjon érte ugyanannyi pénzt. Csak hivatalossá kellene tenni, és végigvinni a folyamatot (kb egy fél órás session kérdése, ahol beszélgetnek vele független kollégák). De Ő nem akart előléptetést. Végül elege lett, és felmondott. (nem biztos, hogy jól csinálta)

A felelősség és a stressz meg egy olyan dolog, ahol azt tapasztaltam, ha becsületes valaki, akkor úgyis ugyanúgy éli meg a dolgokat, mint a főnöke aki kétszer akkora fizetést kap.

Szakmai előléptetés: technikus -> rendszermérnök

Nyilván ez nem úgy megy, hogy x évig technikus voltál, akkor automatikusan előbbre lépsz. Akkor lépsz előbbre, ha a másik munkakörből fakadó feladatokat

  1. el tudod és akarod végezni
  2. a szükséges tanulmányokat elvégezted és a szükséges vizsgákat letetted
  3. ha vállalod az ezzel járó életmódot (éjszakázás, stressz, önálló munka stb.)

Én erről beszéltem. Ha nem tudod vállalni a másik munkakör sajátosságait, akkor két választásod van ezen a karrierúton:

  • maradsz az alján (itt: technikus) (nyilván nőni fog a fizetésed, de a kategóriának megfelelő sávban)
  • elmész más pályára

trey @ gépház

jobhopperek: Ha az ember belekezd, hogy "most nem alkuszik meg", és egy megfelelő munkahelyet keres, akkor gyorsan belefuthat, hogy kezd a CV-je egy jobhopperére hasonlítani. ;) Pl amikről a videóban van szó: nincs fejlődési, tanulási lehetőség, nem tudja az angolt használni, vagy más: kompenzációs kérdések vannak, légkör kérdések vannak stb... és ezek a problémák egy-két év után kiderülnek.

Az más kérdés, hogy ilyenkor az alkalmazott is elgondolkodik egy idő után, hogy oké, nehéz jó céget találni, de Ő miben változhat, lehet hogy túl nagyok az igényei.

Csak annyit akartam írni, hogy ránézésre én már meg nem tudnám mondani egy CV-ről, hogy nem volt szerencséje, vagy jobhopper az illető.

Volt olyan időszak, amikor aktívabban kellett, mert volt ilyen jellegű feladatom, ezzel együtt max 10-15-öt (az elmúlt 10 évben). (de nem az én feladatom volt megítélni, hogy jobhopper-e az illető)

De a másik oldalt is látom, hogy nehéz jó céget találni (és persze ismerek olyan srácot is, akiről tudom, hogy egy jobhopper). Azt az esetet is ismerem, amikor valaki tenni szeretne azért, hogy jobb helyet találjon, ahonnan akár nyugdíjba is mehet (és nincs blokkolva a karrierje sem :).

De akkor megkérdezem én is. :) Neked egy CV-ben mi a red flag, hogy valaki jobhopper? (tehát mennyiségek, időtartalmak, stb.. mit ítélsz annak?)

Neked egy CV-ben mi a red flag, hogy valaki jobhopper? (tehát mennyiségek, időtartalmak, stb.. mit ítélsz annak?)

Pl. az, hogy valaki az elmúlt 5 évben 10 olyan cégnél fordult meg 6 hónap és 2 év közti munkaviszonnyal, amit ismerek és/vagy ahol jelenleg is jelen vagyunk. Vagyis pontosan ismerem, hogy mi kell csinálni, milyen hely és azt is, hogy akik jelenleg ott vannak, azok nem szoktak ilyen időközönként ugrálni.

trey @ gépház

eloleptetes nelkul csak nehany szazalekos fizuemeles szokott jarni

Egyrészt, másrészt amerikai multikra jellemző, hogy akkor is cseszegetik az embert ("kavarják az állóvizet"), ha minden rendben van; pusztán azért, hogy senki ne legyen a "komfortzónájában" túl sokáig. A végtelen növekedés illúzióját probálják személyenként alkalmazni; iszonyatosan idegesítő.

Az Aranybilincset elsosorban arra ertjuk, hogy ha a munka a jellegebol adodoan hosszutavon zsakutca (legalabbis karrier cel szempontjabol).

Láttam én már csúcstechnológiás, szipiszupi stack mellett is aranybilincset. A tech nem volt zsákutca kicsit sem, csak hát ha a szaki köré építettél egy céget, akkor nem szeretnéd, hogy elmenjen.