59 éve jelentette be az IBM a System/360 mainframe termékcsaládot

IBM, Lenovo

Az IBM System/360 (S/360) az IBM egy nagyszámítógép-családja (mainframe). Az IBM 1964. április 7-én[1] jelentette be, majd 1965 és 1978 között forgalmazta.[2] Ez volt az első számítógépcsalád, amely a számítástechnika egy viszonylag teljes területét lefedte, az üzleti célú felhasználástól kezdve a tudományos alkalmazásig. A felépítésben az architektúra élesen elkülönült a megvalósítástól, ezáltal az IBM különböző árú és teljesítményű, ám teljesen kompatibilis modelleket tudott megjelentetni. A legdrágább kialakításokat kivéve ezek a gépek mikrokódot használtak az utasításkészlet végrehajtására, amely 8 bites (bájt) memóriaterületet címezhet, bináris, decimális és lebegőpontos adattípusokkal végzendő műveleteket is tartalmaz.

Részletek itt és itt.

Általában ezeknek a 60-80-as évekbeli cuccokat az van, lásd Commodore PET, ZX Spectrum, C+4, stb.. Egyszerre nagyon futurisztikus-űrhajós, és egyszerre nagyon elavult formavilág. Hihetetlen, hogy ma már egy 15 dolláros RPi Zero vagy egy 4 dolláros RPi Pico is veri a System/360-akat, zsebbe belefér, és épp úgy futtatják a System/360 kódokat simh-emulátorban. A mindenki zsebében ott lapuló 100-1000 dolláros mobiltelefonokról nem is szólva. Bár 50+ éve meg nagy úttörőnek számítottak ezek a mainframe-ek, meg Cray-szuperszámítógépek.

Azok az abszolút öregek, akik még használtak ilyen régi rendszereket.

“Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Ja, az meg a másik. Ráadásul nem csak a nyers teljesítmény, tárolókapacitás, fogyasztás, ár, hanem úgy általában a felhasználói-rendszerüzemeltetői kényelemben is sok előrelépés volt. Anno ilyen teletype-ról, lyukkártyáról verették be a dolgokat, meg mágneses magmemóriával és szalagokkal szenvedtek, sok minden sokkal bonyolultabb, időigényesebb volt emiatt. Operációs rendszerek is speciálisak voltak ezekre a gépekre, mindegyiknek megvolt a sajátja, a többivel még csak véletlenül sem kompatibilis, csak pár program volt rá elérhető, ha valami mást akart az ember, mindenből sajátot kellett írnia. Nem volt az, mint ma, hogy feltesznek Linuxot, BSD-t, akármit, és máris multiplatformos rendszere van az embernek, gépbe beépített kényelmes tárolókkal, teljes képernyős text editor, IDE-k mindenféle kiegészítő, elemző, debug funkcióval, fájlkezelő, shell, kazal emulátor és virtualizációs környezet, rengeteg opensource szoftver, nyílt szabványok, online súgó, dokumentációk, internettel mindenféle tudásanyag, driverek, stb..

Ez felhasználói és rendszerüzemeltetői oldalon is éreztette a hatását, csak kiképzett szakember kezelhette ezeket, nem csak azért, mert mást nem engedtek ilyen millió dolláros csöppségek közelébe, hanem mert csak azoknak volt meg a tudása hozzá, hogy ténylegesen is üzemben tartsák, és ne kóklerkedjék el a dolgokat. Nem lehetett dolgokat félreirkálni, könnyelműen eltolni, mert elölről kellett kezdeni, időigényes volt. Nem az mint ma, hogy az egyszeri felhasználó is elkattintgat rajta, meg a hibaüzeneteket sem hajlandó értően elolvasni, figyelmesen gépelni, stb..

“Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”