10 éve hunyt el Shannon, az informatika atyja

Hacker, White Hat

2001. február 24-én távozott az élők sorából Claude E. Shannon matematikus, villamosmérnök. Diplomamunkájával tulajdonképpen feltalálta az ÉS-és VAGY-kapukat, leghíresebb dolgozatával pedig a digitalizálást magát.

Nélküle ma talán nem beszélhetnénk CD-ről, MP3-ról, vagy mobiltelefonhálózatokról.

Mindemellett szenvedélyes feltaláló, az Ultimate Machine kitalálója, valamint kiváló zsonglőr volt.

1916-ban született Michiganben. Az állami egyetemen egyszerre két szakon, villamosmérnökként és matematikusként diplomázott. Mesterdiplomáját az MIT-n szerezte 1938-ban, a Boolean algebra alkalmazásáról digitális áramkörökben, amely a modern telefonközpontok kifejlesztéséhez vezetett.

A második világháború alatt légvédelmi irányítórendszerekkel és kriptográfiával foglalkozott a Bell Labs munkatársaként. Itt kezdett el foglalkozni az emberi hang titkosításával csakúgy, mint a jel/zaj viszony fogalmaival.

Ekkor jött rá, hogy a világ digitalizálható. Rájött arra, hogy a világ hogyan osztható nullákra és egyesekre; hogy a képben, a videóban, a hangban, a szagban, abban, ahogy elmeséljük a történeteinket, a lepkében, a fában, a virágban mi a közös: a bit.

Az itteni munkája alapján jelent meg A kommunikáció matematikai elmélete, amelyet nem sokkal később követett a titkosítás alól immár feloldott A titkosítási rendszerek kommunikációelmélete.

Dolgozataival többek közt bevezette a bit, mint az információ alapegysége fogalmát, lerakta a modern titkosítási algoritmusok alapjait, valamint meghatározta a tömörítési és adattovábbítási eljárások maximális, elméleti hatékonyságát, amelyet napjainkban sikerült csak megközelíteni.

Az ő nevéhez fűződik a zsonglőrtétel: (F+D)H=(V+D)N, ahol F a labda levegőben töltött ideje, D a kézben töltött, V az az idő, ami alatt a kéz üres, N pedig a labdák, H a használt kezek száma. Eme sport szenvedélye volt, csakúgy mint a feltalálálás: számos zsonglőrgépet készített, a HUP-osok körében legismertebb talán mégis az Ultimate Machine, ami bekapcsolásakor önmagát kapcsolja le.

2001, február 24-én, egy otthonban halt meg, miután évekig küzdött az Alzheimer-kórral. Az ember, akinek az emberiség az információs kor hajnalát köszönheti, betegsége révén önmaga érdemeit is elfelejtette addigra.

(Források: wikipedia, Claude Shannon: The Father Of Information Age (by UCTelevision), A Mathematical Theory of Communication from Claude E. Shannon)

( tetra | 2011. 02. 10., cs – 07:50 )

Valóban nagy ember volt :)
Az a zsonglőrtétel pedig mutatja, hogy tipikus matekos-mérnökös hozzáállása volt :D
----
Hülye pelikán

( lberes (nem ellenőrzött) | 2011. 02. 10., cs – 07:53 )

Amellett, hogy emleket nem fogjuk elfeledni, erdemes megemliteni, hogy februar 24-en hunyt el, nem 11-en (ld. vonatkozo Wikipedia-bejegyzes es video).

--
Fedora, RHEL, CentOS, virtualizáció, SELinux: http://sys-admin.hu

( ironcat | 2011. 02. 10., cs – 08:13 )

Teljesen szubjektív: Ez egy méltató bejegyzés, amire arra szolgál, hogy megemlékezzünk egy általunk tisztelt emberről. Ezért aztán az utolsó mondatot elhagytam volna, annak ellenére, hogy igaz. Ettől olyan bulvárossá válik a történet. Szerintem.

Megjegyzés: Ha visszaemlékszünk a saját régebbi történeteinkre, akkor általában a pozitív dolgokról beszélünk. Tegyünk az általunk tisztelt emberek esetén is így.

-----
"Én vagyok a hülye, hogy leállok magával vitatkozni."

Ha megemlékezek egy híres emberről, akkor nem bűntudatot akarok kelteni. Például nem egy megemlékezésen mondanám el, hogy X. Y., a híres költő minden hajnalban részegen feküdt le. Ezt inkább leírnám egy cikkben, vagy tanulmányban, és ügyelnék arra, hogy ne az adott személyhez kötődő évforduló közelében jelenjen meg a cikk.

-----
"Én vagyok a hülye, hogy leállok magával vitatkozni."

Erdekessegnek szantam, de felhasznaltam egy bulvarosabb cikkem - a cyberculture -on jelent meg - reszleteit.

Shannonrol tulajdonkeppen a 70-es evek utan nem lehetett hallani, es ki is kerult a koztudatbol, ennek oka ez volt. Ha megkerdezed, hogy ez az ember a te eletedben halt meg, es miert nem volt belole hatalmas fanfar, miert nem volt soknapos gyaszszunet vagy hasonlo, akkor annak az a magyarazata, hogy a nyolcvanas evek kozepere mar a sajat nevet nem tudta :(

Hogy ez miert, mikepp tortenhetett igy, az mar egy masik dimenzioban elgondolkoztato.

( BaT | 2011. 02. 10., cs – 09:21 )

Biztosan véletlen egybeesés, de amikor lefeküdtem aludni (ez már ma volt) valamiért a Shannon kódoláson kezdtem el gondolkozni. Pontosabban a digit1-en, amiről eszembe jutott a Shannon és Huffman kódolás, viszont akárhogy erőltettem magam csak a Shannon kódolás algoritmusa ugrott be, a Huffmanra már valamiért nem emlékeztem. Most néztem meg, hogy is csináltuk anno. :)

Szerk: viszont mivel valójában nem is 11-én halt meg, ezért nincs itt semmilyen egybeesés, csupán véletlen.

--
Don't be an Ubuntard!

( nikin v | 2011. 02. 11., p – 06:37 )

Riszpekt

### ()__))____________)~~~ ################
#"Ha én veletek, ki ellenetek?"#N210/Xubu

( mindegy v | 2011. 02. 13., v – 02:07 )

Pár évvel ezelőtt a Műegyetem könyvtárában (OMIKK) a leselejtezett, egy polcra kipakolt és jelképes áron megvehető könyvek között láttam egy angol nyelvű példányt A kommunikáció matematikai elméletéből.

Egyszerűen nem tudtam ép ésszel felfogni, hogy tehettek ilyet, kidobni egy alapművet. Csak azt sajnáltam jobban, hogy egy korábban érkező kolléga megelőzött és eltette magának.

Ennyire buta volt valaki, a bölcsész könyvtárból se dobják ki Arisztotelészt.