Kipróbáltam: CrunchBang 10 “Statler” Alpha 2 Xfce (Live CD)

Ismétlem, virtuális gépen próbálom ki ezeket; szóval nem a nap huszonnégy órájában, de azért szereztem róluk elég benyomást ahhoz, hogy kijelentsem: a CrunchBang 10 "Statler" második alfa változata az összesnél jobban sikerült.

A szimpatikus angol disztró fejlesztői idén márciusban jelentették be, hogy ezentúl Ubuntu helyett Debian Testing alapokra építkeznek. Itt olvashattok egy korrekt interjút, amelyben Philip Newborough vezető fejlesztő elmagyarázza a váltás okát. Ugyanitt beszél arról is, hogy az eddigi Openboxos kiadás mellé miért kezdtek el egy Xfce-változatot is fejleszteni. Az angolul nem tudók kedvéért lefordítom az interjú ezen részét:

RD: Azon is eltűnődtem, hogy miért döntöttetek az Openbox verzióval párhuzamosan egy Xfce-verzió bevezetése mellett. Picit furának találtam az Xfce-t mint lehetőséget, főleg azután, hogy azt olvastam, úgy lesz kialakítva, hogy az Openbox verziót utánozza. Nem győztem csodálkozni, miért szöszölnétek ilyesmivel, amikor már úgyis megvan a szeretett Openboxos változatotok és az Xfce neméppen könnyűsúlyú asztali környezet.

PN: Előszöris, nem osztom az álláspontod az Xfce-vel kapcsolatban. Naponta használom, és úgy vélem, nagyon enyhe az erőforrás-igénye, valamint nagyon mozgékony. Most óvatosnak kell lennem, mert nem akarok megbántani senkit, szóval csak azt mondom, hogy szerintem egyes Xfce-alapú disztrók (pl. a Xubuntu) miatt kerülhetett be a köztudatba az, hogy az Xfce nem egy pehelysúlyú asztali környezet.

Úgy vélem, a Xubuntut érő kritika nagy része nem fair, a Xubuntu fejlesztői fantasztikus munkát végeznek, ugyanakkor azt gondolom, vannak olyan terjesztések, amik jobban implementálják az Xfce-t.

Nem hiszem, hogy ez a Xubuntusok hibája; elég sok időt eltöltöttem már a Xubuntu devel levelezőlistán, jól látszik az, hogy a fejlesztőknek gyakran kell arra koncentrálniuk, hogy különféle javításokat és megoldásokat adjanak az olyan problémákra, amiket az GNOME-os Ubuntu-fejlesztők egyes csomagokon végzett változtatásai okoznak.
Gyakran gondolok arra, hogy a Xubuntu mint projekt jobban tenné, ha az Ubuntutól egy szinttel jobban elválna, mondjuk saját csomagtárolói lennének.

Akárhogyis, ami a Crunchbang Xfce-kiadását illeti, azt hiszem, hogy a hátterében lévő fő elképzelés az, hogy fellazítson néhány elterjedt téveszmét azzal kapcsolatban, hogyan kéne egy Xfce környezetnek kinéznie vagy viselkednie.

Például elég furcsa az, hogy szerinted furcsa, hogy a CrunchBang olyan Xfce-verziót nyújtana át, ami az Openbox verziónkat majmolja; mikor sok más disztró meg olyan Xfce-verziókat ajánl, amik a GNOME-sessionökre hajaznak.

Személy szerint az a meglátásom, hogy az Xfce egy kiváló környezetet szolgáltat, amely könnyű és a végletekig rugalmas; ez eléggé nyilvánvalóan látszik abból is, milyen egyszerűen testreszabható abból a célból, hogy úgy nézzen ki és úgy is viselkedjen, mint a CrunchBang eredeti Openbox változata. Ha te, vagy bármely olvasód még nem próbáltátok ki, arra bátorítanálak benneteket, hogy adjatok egy esélyt, sose lehet tudni; még az is lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz részetek!

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy úgy az alfa-verzió, mint maga a CrunchBang egy fejlesztés alatt álló disztribúció, ezért a készítők éles környezetbe nem ajánlják. Lehetnek hibák, de tapasztalataim szerint azonban ez a régebbi "stabil" CrunchBang-kiadásokra épp annyira volt jellemző, mint magára a Debian Squeeze-re, tehát otthoni felhasználók számára tökéletesen megfelel. Persze, vannak bugok, ahogy mindenhol vannak, de ezeket elég gyorsan kijavítják. Mindazonáltal a jelenlegi alfákat még nem telepítettem fel sehová (virtuális gépre sem), egyelőre a live CD-ket próbálgatom, tetszik az Openboxos változat is, de az Xfce még jobban tetszik. Ahhoz nincs elég tapasztalatom, hogy ezt megindokoljam, de felteszek néhány képernyőfotót, valamint elárulom azt is, hogy az eddigi leggyorsabb live-rendszert sikerült kipróbálnom.

Mondom a paramétereket: 384 MB alapmemória, 12 MB videó-memória, 8 GB HDD. A lemezkép csatlakoztatása után elindítottam a virtuális gépet, három másodperc múlva megjelent a boot-menü. Rákattintok a "Live" opcióra, ekkor a Debian szokásos karakteres látványa fogad. Innentől számítva 35 másodperc múlva már ott tartottam, hogy minden betöltődött, kezdődhetett a munka. Kiváncsi vagyok, hogy ha kiírnám rendes CD-re, és úgy tenném be a gépbe, mennyire rövidülne le ez az idő. Ubuntu és Linux Mint live CD-kkel (valódi korongokkal, nem virtuális gépen) sosem tudtam elérni, hogy másfél percnél kevesebb ideig szöszöljön vele, de a legújabb Lucid ennél is lassabban töltött be. Nem vagyok egy sebesség-megszállott, nincs is túl gyors gépem, de azt azért érzem, hogy egy gyorsan betöltődő Live CD-vel vidámabban lehet bármiféle adatmentésnek, helyreállításnak nekifogni. :)

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, nekem tetszik ez a fekete dizájn. Pozitív a "CrunchBang powered by Debian" háttérkép, mondjuk ezt lecserélném valami olyanra, amiben van némi szín, mégis passzol a sötét koncepcióhoz. (A legutolsó képen látható is, hogy végül találtam egy megfelelő "külsőst".)

"Start Menü" ugyebár nincs, de ez engem cseppet sem zavar, tekintve hogy jobb klikkel elérünk minden fontos programot, amúgy meg a képernyő jobb oldalán a Conky szépen mutatja az alapértelmezett programok billentyűkombinációval való indítási lehetőségeit.

A rendszertálcán csak a legszükségesebb dolgok kaptak helyet: dátum és idő, hangerő, hálózatbeállító, billentyűzetkiosztás-váltó. A tőle balra található két hosszú sáv tulajdonképpen egyszerre szolgál arra, hogy a két virtuális asztal között váltsunk, illetve az egyes asztalokon megnyitott ablakok ikonjai is ezeken sorakoznak. Mindkettőt szépen telepakolhatjuk futó alkalkalmazásokkal, és innentől kezdve akár az üres részekre, akár az alkalmazások tálcán lévő ikonjára kattintunk, automatikusan a megfelelő virtuális asztalon találjuk magunkat. Ha az éppen inaktív asztal előterében egy ablak maximalizált állapotban található, akkor a neki megfelelő tálcarészen egy másik ikonra kattintva ez utóbbi kerül az előtérbe, anélkül, hogy bármi megváltozna. A Lennyben általam használt GNOME-os asztalváltó egyrészt bolhapiszoknyi méretben jeleníti meg az inaktív asztal alkalmazásait, másrészt negatívuma, hogy az előtér-beli maximalizált ablak ikonján kívül nem mutat meg mást. Így a kívánt alkalmazást kénytelenek vagyunk két kattintással előtérbe hozni: egyszer az asztalváltóra, egyszer pedig a tálca megfelelő helyére kell kattintanunk. Persze tudom, sokan billentyűkombinációkkal, ill. egérgörgetéssel meg tudomisénhogy váltanak asztalt; én nem közéjük tartozom. Számomra a Crunchbang megoldása egyszerűbb és jóval tetszetősebb. Ha az ablakok bal felső sarkában található pöttyre kattintunk, majd az inaktív virtuális asztalra, akkor minden "kipöttyözött" ablak rögtön átkerül az újonnan aktívvá lett asztalra. Ez a tulajdonság mindaddig megmarad, míg újra nem kattintunk az adott ablakok bal felső sarkában a (mostmár) dobókocka-ötöst formázó jelre. Hogy ez miért jó? Bármelyik asztalra váltunk is éppen, "hozzuk magunkkal" azokat az ablakokat, amik mindkét helyen kellenek. A gyakorlati haszna mindennek elég nyilvánvaló: éppen pötyögök be valamit a terminálba vagy a szövegszerkesztőbe, de különféle böngésző- vagy pdf-ablakokból másolom le, amit írok. Tegyük fel, hogy az egyik megnyitott forrás az inaktív asztalon van. Még a kezdet kezdetén "kipöttyözöm" a terminál ablakát, így ha az inaktív asztalról kell valami, gyorsan átváltok rá. Ha az üres helyre kattintottam, és nem valamelyik ikonra, akkor már folytathatom is a gépelést a terminálban, tehát fókuszban is marad. Zseniális!

Azt hiszem ennyi elég is a grafikus környezet és az ablakkezelő szépségeiről. Noha "kísérleti" kiadásról van szó, nem tapasztaltam semmiféle fagyást vagy lassulást, noha volt olyan, hogy 10-12 különböző böngésző- és ugyanennyi GIMP-ablakot nyitottam meg egyszerre. Automatikusan volt internet (működik a flash), hang-videó-nyomtató rendben voltak. Alapvetően könnyű kategóriás alkalmazásokat kapunk, nincs előretelepített OpenOffice (helyette a Abiword és társai), viszont megtalálható a GIMP és a VLC. Ez utóbbi az összes szükséges kodekkel fel van szerelve. Ezúttal azonban kihagyták az előre telepített Skype-ot. Remélem, ez a végső kiadásban benne lesz. (Persze nem nehéz magunknak telepíteni.)

Összességében: nyilván szubjektív vélemény, de szerintem az elmúlt időszak leglogikusabban összerakott disztróját próbáltam ki. Hamarosan feltelepítem a virtuális gépre, eltöltök vele egy kis időt, és azt hiszem, a béta release megjelenése után nem sokkal fel fogom tenni a laptopomra is.

Akik a technikai dolgok iránt jobban érdeklődnek, itt olvashatnak egy másik magyar nyelvű Statler-tesztet.

Akkor most jöjjenek a képernyőfotók!

Köszönöm, hogy végigolvastad!