A múltkor akkor hagytuk abba a cikk első részében a Debian GNU/Linux 3.1 telepítését, amikor a d-i az alaprendszer felmásolása után újraindította a gépet. Az újraindítás után vegyük ki a CD-t, hogy a rendszerünk már a merevlemezről indulhasson, és folytassuk a telepítést a beállítások elvégzésével:
Indítsuk újra a gépet...
Már a merevlemezről bootolunk...
A kernel detektálja a hardvereket...
... és folytatódik a telepítés.
A bevezető üzenetben elolvashatjuk, hogy milyen feladataink vannak még addig, amíg a végső, konfigurált alaprendszert birtokba vehetjük...
A nyelvi beállítások elvégzése után (ami azt hiszem elég egyértelmű feladat), ugorhatunk az időzóna megadásához...
Adjuk meg a megfelelő beállításokat...
...
Ha a beállítások megfelelőek, haladjunk tovább...
Következik a rendszer felhasználóinak megadása...
Erősen javasolt a ``shadow'' jelszavak használata. Semmi okunk nincs (a képen láthatót kivéve), hogy ne használjuk...
Következik a root jelszó megadása. A jelszó lehetőleg bonyolult legyen. Betűk (kicsi-nagy keverten), számok, és speciális karakterek kombinációja javasolt.
Erősítsük meg az előbb megadott jelszót...
Amint azt a képen olvashatjuk, napi munkára erősen ellenjavallt a ``root'' felhasználó használata. Számos jó ok van arra, hogy egy általános jogokkal bíró felhasználóval használjuk rendszerünket, és kizárólag csak a rendszeradminisztrátori teendők elvégzésekor váltsunk root felhasználóra. Ne ugorjuk át ezt a lépést! Hozzunk létre egy felhasználót magunknak, és használjuk is ezt a felhasználót!
Adjuk meg a felhasználó teljes nevét. Ha külföldi levelezési listákon is folytatunk levelezést, akkor célszerű a családnevet nagy betűvel írni. Ezzel elkerülhetők az olyan keveredések, félreértések és sértődések, amik abból adódnak, hogy bizonyos országokban máshogy írják a neveket, mint a világ nagy részén.
Adjuk meg a felhasználók login nevét.
Jelszavát...
Erősítsük meg...
A gép nevének beállítása következik...
Ha ezt az adatot megadtuk az alaprendszer (base) telepítésekor, akkor itt semmi teendőnk nincs...
Következik az apt beállítása... Az apt segítségével tudunk majd a rendszerünkhoz további csomagokat adni CD-ről, internetes tükörszerverekről, stb.
Ha vannak további Debian telepítő CD-ink, akkor azokat itt ``ismertethetjük meg'' az apt-tal. Mivel mi csak az első ISO-t töltöttük le, és a rendszerünket is az internetről fogjuk majd a továbbiakban frissíteni és telepíteni, felesleges itt húznunk az időt. Akinek nincs internetje, de megvan az összes Debian CD-je, az itt egyesével megnyalogattathatja az apt-tal...
Mi megyünk tovább, és további apt forrásokat adunk rendszerünkhöz...
Válasszuk ki, hogy honnan fogjuk a későbbiekben a rendszerünket frissíteni, honnan fogunk új csomagokat telepíteni... Az FTP szimpatikus nekünk...
Válasszuk ki, hogy melyik Debian vonalat követjük. Ha a Sarge-ot szeretnénk, akkor a ``stabil'' vonal a mi barátunk. Kezdőknek nem is nagyon ajánlott más, mint a ``stabil'' disztribúció. A ``tesztelés alatti'' és az ``instabil'' vonalakat általában fejlesztők és képzett Debian felhasználók futtatják különböző okokból. A Debian verziókról bővebben a HupWiki-ben olvashatsz itt.
Ha szeretnénk olyan szoftvereket is használni, amelyeket a Debian nem fogad el szabad szoftverként, akkor válaszoljunk itt ``igen''-nel. Ha az elveink ezt nem engedik, akkor válaszoljunk ``nem''-mel.
Válasszuk ki azt a tükörszervert, amelyről telepíteni szeretnénk. Először a földrajzi helyet... Ezzel szűkítjük a választási lehetőségeket...
Az (ez itt a reklám helye) FSN alapítvány által üzemeltetett Debian tükörszerver (ftp.hu.debian.org) már hosszú évek óta stabil tükrözést ad a magyar és környező országokban lakó Debian felhasználóknak. Használjuk bátran. Ha valamiért nem ezt szeretnénk, akkor válasszunk a felkínált lehetőségek közül...
Az apt ellenőrzi az általunk megadott forrásokat...
Ha sikeres volt az ellenőrzés, akkor apt jelzi ezt nekünk... 9060 telepíthető csomag áll a rendelkezésünkre... Ha további apt forrásokat szeretnénk megadni, akkor azt itt tehetjük meg. Ha nincs egyéb, akkor haladjunk tovább...
Az apt megkérdezi, hogy szeretnénk-e, hogy a biztonsági frissítéseket adó security.debian.org felkerüljön a listánkra... Naná, hogy szeretnénk. Ezzel biztosak lehetünk abban, hogy a rendszeresen elvégzett frissítésekkor a fontos biztonsági javítások is felkerülnek a rendszerünkre...
Következik az alaprendszerre telepíthető csomagok kiválasztása...
A tasksel segítségével különböző szerepek szerint telepíthetjük fel a rendszerünket. A javaslatom az, hogy itt ne válasszunk semmit. Válasszuk a ``csomagok kézi kiválasztása'' menüpontot, és menjünk tovább (magyarázat később)... Semmiről nem maradunk le, a tasksel-t elindíthatjuk később is, ha szükségünk lenne rá... de nem lesz...
Elindul az aptitude...
... amiből egy huszáros vágással (q) lépjünk is mindjárt ki...
A rendszer ezt tudomásul veszi, majd folytatódik a telepítés....
Állítsuk be a Debian alapértelmezett levelezőjét, az Exim-et. Nem kell megijedni, nem kell mail szervert konfigurálni annak, aki nem akar. Viszont a levelező szervert helyi működésre akkor is célszerű beállítani, ha nem akarunk klasszikus mail szervert üzemeltetni... Ha a későbbiekben mégis szükségünk lesz egy mail szerverre, akkor majd egyszerűen újrakonfiguráljuk az Eximet. Ha valakinek az Exim nem tetszik, akkor természetesen le is cserélheti. A Debian tartalmazza az összes ismert és népszerű MTA-t.
Olvassuk el a képen levő üzenetet, és döntsük el, hogy melyik konfigurációval tudunk könnyebben dolgozni. Ez csak ízlés kérdése...
Állítsuk be a helyi kézbesítést. A telepítés után természetesen ezt meg tudjuk változtatni.
Ha nem vagy jártas a mail szerverek konfigurálásában, akkor fogadd el a telepítő által felajánlott paramétereket...
A konfiguráláshoz segítséget ad a telepítő... érdemes figyelmesen elolvasni...
Adjuk meg, hogy melyik IP címen hallgatózzon az MTA...
Adjuk meg, hogy milyen domain-ek kezelését bízzuk a levelező-szerverre...
A kérdésre válaszoljunk értelemszerűen...
Adjuk meg a rendszer tényleges, (nem a ``root'') adminisztrátorát, akit a telepítéskor létrehoztunk.
Fejezzük be az alaprendszer telepítését...
A telepítő közli velünk, hogy ügyesek voltunk, a telepítést sikeresen befejeztük. Ha a későbbiekben módosítani szeretnénk az alaprendszer beállításain, akkor a base-config parancs kiadásával tehetjük ezt meg...
Itt az ideje, hogy bejelentkezzünk a frissen telepített rendszerünkbe...
Készen a munkára... A telepítéssel még korántsem végeztünk. Nem véletlenül telepítettük fel először csak az alaprendszert. Mielőtt még bárminek nekiállnánk, be kell állítani a rendszerünket. Több dolgot is el kell végezni egy Debian rendszeren ahhoz, hogy biztonságosan lehessen használni. Az alapértelemezett telepítés számos olyan beállítást tartalmaz, amelyet érdemes módosítani a biztonságos üzemeletetéshez. Miután a rendszert biztonságossá tettük és naprakész állapotra hoztuk, csak azután érdemes a további telepítéseket folytatni... Ez az eljárás nem kötelező, de véleményem szerint érdemes követni. Sokkal egyszerűbb egy minimálisan telepített alaprendszert beállítani, mint egy már teljes egészében feltelepített rendszert piszkálni. Legalábbis nekem ez a módszer vált be... Csak jó alapra lehet építkezni... A rendszer biztonságossá tétele rész külön megér egy misét, mert elég nagy témakör, és túlmutat ennek a dokumentumnak a keretén. Talán egy következő leírás témája lehet...
Az első dolog amit ellenőrizni szoktam, az a sources.list (/etc/apt/sources.list) . Igaz, hogy telepítéskor beállítottuk, de soha nem lehetünk biztosak abban, hogy amit tett a telepítő, az jó is. Ellenőrizzük le...
A d-i a sources.list-ben a ``stable'' disztribúció megnevezést használja. Nekem évek óta az az első, hogy ezt kicserélem az megfelelő kódnévre. Esetünkben az összes ``stable'' bejegyzést kicserélem ``sarge''-ra. Ezzel sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat... A képen már a javított sources.list látható...
Ha kész, mentsük el a sources.list-et. Ezzel már biztos, hogy jó forrásaink vannak... Ha kész, akkor egy ``apt-get update'' parancs kiadásásval frissítsük fel a csomaglistánkat. Egy ``apt-get upgrade'' paranccsal hozzuk naprakész állapotba rendszerünket. A parancs kiadásásval minden olyan csomag lecserélésre kerül, amelyből a rendszerünkön levő verzióhoz képest új csomag jelent meg (speciális eseteket kivéve)...
A legfrissebb csomaglista birtokában már egyszerűen telepíthetünk bármilyen csomagot, például a népszerű filekezelőt, az mc-t... Figyeljük meg, hogy az apt automatikusan rendezi a csomag függőségeit, és javaslatot tesz további, nem kötelező, opcionálisan telepíthető csomag(ok)ra is...
Az mc automatikusan települ, és használatra kész.
Ezzel elérkeztünk arra a pontra, hogy van egy feltelepített Debian alaprendszerünk, az alaprendszer konfigurálva van, a hálózat működik, a rendszerünk naprakész. Ezután jöhet az alaprendszer hardening, majd ha már kész egy biztos alap, akkor akár jöhet az egyéb összetevők telepítése (szerver komponensek, desktop esetén X infrastruktúra, stb.) is.
Folytatjuk?
