A 7110-em tönkrement. Főpanelhibás volt. Valószínűleg kifogtam egy hibás szériát, de így is 8 évig bírta, ami inkább hosszabb, mint rövidebb élettartam. Sajnáltam a 7110-et és elég sokat gondolkodtam azon, hogy újra azt vegyek. Aztán úgy gondoltam, hogy inkább kipróbálom a C2-01-et, mert kb. egy árban volt egy újszerű/felújított 7110-zel.
Mellette szólt a fényképezőgép, a zenehallgatás lehetősége, az FM rádió és az SD kártyával való bővíthetőség.
Mielőtt azzal jönnél, hogy "jól van, hajbazer, akkor próbáld ki az okostelefont is", téged is szeretnélek emlékeztetni, hogy a legtöbb mai és elmúlt 10 évben forgalmazott népszerű modellt közelről ismerem és dolgoztam is velük. Tehát minden információ birtokában vagyok ahhoz, hogy ki tudjam kijelenteni, hogy nincs rá szükségem. Pláne nincs szükségem azokra a problémákra, amivel nap mint nap szívunk, mint céges telefonflottát is karbantartó, menedzselő és szervizelő IT részleg.
Az okostelefonokkal nem az a baj, hogy integrálnak rengeteg funkciót magukba. Ahogy a C2-01-nél is előny volt, hogy integrálja magába a fényképezőt, a zenelejátszót, az FM rádiót. Nem is az ezirányú fejlődéssel van problémám. Az okostelefonokkal az a baj, hogy minden szar problémát is hoznak magukkal, szoftverfrissítések, kiirthatatlan vendor bloatware, belassulás, privacy-problémahegyek, instabilitás. Másik szempont, hogy amúgy is egy érintőképernyőt kezelni számomra kényelmetlenebb, mint rendes gombokat nyomkodni. Egy okostelefon a megvétel után 1 hónappal már nem úgy fog működni, mint mikor megvetted a rengeteg szoftveres változtatgatásnak köszönhetően. Nemhogy 13 év után, amikor már egyáltalán nem fog. :D Szóval, azért maradtam C2-01-en, mert butatelefonból nem kell jobb, okostelefont pedig nem akarok.
Remélem, érthető voltam.