( belaqq | 2017. 02. 15., sze – 12:53 )

Így részletesen kifejtve már értem az álláspontotokat, és részben egyet is értek vele.
Azonban az alapképzés idejének egy részében én például (és ezzel nem vagyok egyedül) szívesebben tanulok az informatika és valamely más műszaki/gazdasági terület kapcsolatáról bizonyos programozási paradigmákban vagy nyelvekben való elmélyülés helyett, hiszen utóbbiakat ugyanúgy meg tudom tenni autodidakta módon vagy majdani kollégáim által, mint valamely domain területtel.

Némiképp árnyalja az is a helyzetet, hogy alapvetően nem csak azért tanítanak nem szakmai tárgyakat egy adott képzésen (mérnökinformatikus: matematika, fizika, közgazdaságtan, rendszerelmélet ...), mert bizonyos felhasználási területeken való munkavégzéshez abszolút elengedhetetlenek ezek az ismeretek, hanem hogy fejlesszék a problémamegoldó készségünket és szélesítsék a látókörünket.
Szerintem (és ezzel sem vagyok egyedül) az egyetemi oktatásnak amellett, hogy szakmai tudást ad, egyfajta szellemi elit (a szó nem fellengzős értelmében) képzése is a célja (vagy legalábbis célja kéne, hogy legyen - az már más kérdés, hogy ez mennyire sikerül).
Persze azt elismerem, hogy jelenlegi formájában (BME 2014. előtt indult képzésről tudok nyilatkozni) sok értelme nincs se a fizika tantárgyaknak (szinte az egész évfolyam igaz-hamis kérdéseket és típuspéldákat magolt a tananyag megértése helyett), se a gazdasági tantárgyaknak (elméleti oktatás <--> gyakorlati számonkérés), illetve lehetne jobban is oktatni például a Szoftvertechnológiát.