Az cél egy all snap desktop rendszer. Jelenleg az Ubuntu projektben száz százalék hangsúly van a snap rendszeren. Ez az elsődleges és egyetlen prioritás. Innentől aki akarja továbbgondolhatja a helyzetet.
Amúgy a helyzet az, hogy van a RedHat által fejlesztett flatpack formátum, az Ubuntu snap formátuma és ugye van a mindkettőnél jobban elterjedt docker megoldás. Mindenki tolja a saját találmányát mint süket a csengőt. A flatpack inkább GUI-s alkalmazásokra jó és támogatja a wayland-et, vagyis alkalmasabb cross-distro megoldásnak. Viszont a gnome/kde függőségek a flatpackpon kívül vannak ami egy eléggé ostoba helyzet. Az Ubuntu snap rendszere sokkal inkább a szolgáltatásokra van kihegyezve, arra szinte tökéletes, a GUI-s appokra van benne amolyan megosztható csomag formátum, vagyis nem kell a snap csomagoknak a rendszer könyvtárain függenie. Viszont az X11-en kívül csak a Mir-hezintegrálható jelenleg, ami a cross-distro elterjedésének a gátja lehet. Szóval nem egyértelmű, hogy melyik a jobb. Ja és ott van a docker, ami lehetne a nevető harmadik, ha rájönnének, hogy tulajdonképpen sima asztali GUI-s alkalmazásokat is lehetne docker-ben telepíteni. Ha ezt kihozná a docker akkor nem lenne létjogosultsága sem a flatpack-bnak sem a snap-nek.
Furcsa helyzet. De a legfurcsább az az, hogy az Ubutnu tényleg ezer százalékkal, minden erőforrással a snap formátum és az e mögött álló platform fejlesztésébe állt bele.